Jézus sokszor tanított tömeget, vagyis ismeretlen embereket, és sokszor beszélt a megújulásunkról. A megújulás értelméről: arról, hogyan tudunk továbbjutni a hallásnál. Mert halljuk az igét, az igazságot, amire szomjazunk, halljuk, ha nem vagyunk süketek. De hiába. Valami oknál fogva nem értjük s elszáll a szélbe.
Mi lehet ez a „valami ok”?
Mt 9, 16-17. „Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad."
Az új bor, Jézus tanítása, megújult lélekbe való. A régi lélek eszmék rágta lyukas, száraz tömlő: elpárolog belőle a gondolat. Nem árt tudni, hogy minden eszme elavul – az igazság kivételével. Ebből az is tudható, hogy eszméink, véleményeink, tudományunk, érzéseink mulandó része az, ami hamis. Ez az olykor észrevehetetlenül parányi csalfaság rontja meg a többit.
A kilukadt tömlő hamarosan lyukacsos lesz, akár a rosta, s jár benne a szél, mígnem kiszikkasztja, összetördeli.
Avilai Teréztől is tudjuk, hogy a lelki szárazság a legnagyobb bajok közé tartozik. Az ember hallja, sőt kapizsgálja is az igazságot, mégsem tudja befogadni. Ugyan nekiveselkedik olykor, de az eredmény sovány, s ennek egyaránt vannak külső és benső okai. Figyeljük meg magunkat korunk alaposan átalakított World shop életterében! Milyen laza dolog könnyű és szórakoztató együttesekről, filmekről, sportról, politikáról és hasonlókról beszélgetni! Vagy nőkről, pasikról – röviden: tétje-nincs dolgokról. És milyen nehéz édesanyánkról vagy a szerelemről! A szeretetről. Az igazság lelkéről, ami nélkül kiszikkadunk, repedezett tömlő leszünk, s csak pótszerekkel vagyunk képesek ideig-óráig az elevenség látszatát kelteni.
Évei szerint fiatal lélek is lehet elnyűtt és vén, kerékvágások csapásához szokott. Rest. A lusta már lelke első mozdulataitól elfárad. Régisége miatt rugalmatlan. A tömlő hasonlathoz visszatérve: tesped a borecet nyugalmában. Az ugyanis már se nem erjed, se nem savanyszik tovább. Ilyen a megszokott vallásgyakorlás: ekkor szentmise, akkor bibliaóra, amakkor templomtakarítás, díszítés, esti ima, reggeli. Kellő időben és módon elvégezve. Letudva.
Jézus tanítása fölrázna, ám a tespedés, a lelki restség ellenáll, védi önmagát és otthonát, mert ha az igazság áttör, akkor a régi – élőhalott élet – akár bele is pusztulhat.