Megváltónk tanítása azért is az istenismeret páratlan leckéje, mert egyúttal avat bennünket a léttudományba is, meg az önismeretbe is. Ezek szomszédos tudás-tartományok. Mindkettő igen fontos, mert az Igéhez közeli, abból táplálkozó két tudomány, ami nélkül semmire sem jutunk a mindennapi életben, sem a vallásban, hiszen a lét nem ismerése, a semmibe vet bennünket, másfelől az önismeret hiánya ugyancsak, bár a másik oldalról adja az előbbit: aki önmagát sem ismeri, az alkalmatlan a tanulásra. Ezért írták föl az intelmet a delphi jósda kapuja fölé: Gnóthi szeauton: Ismerd meg önmagadat! Aki ugyanis erre nem képes, annak nem való sem a tanulás, sem a tudás. Úgysem érti. A gondolatok, az eszmék, az igazsággal együtt megecetesednek a fejében. Jó tudni, hogy az ecet bizonyos szerves vegyi folyamatok végállapota. Az ecetesedés visszafordíthatatlan. Almaléből lehet ecet, ecetből viszont sosem lesz almalé.
A példabeszédben „a magvető a tanítást veti. Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét. Ugyanígy, akiknek szívében köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást. Látszólag szívesen fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek.”
Az ilyenek okosnak tartják magukat. Hasonlítanak a mesebeli vadgalambra, aki tanítója minden oktató szavára rendre ezt búgta: Tuúúdom, tuúúdom! Mire a mester kidobta: ha minden tudsz, akkor ne rontsd a levegőt az iskolában!
„Ezért ha szorongattatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.” Igen, megbotránkoznak! Menekülnek a tudás veszedelme elől, nehogy bajt hozzon rájuk. Folyton ezt mormolják: hagyjatok békén, én nem ártom bele magam, nem rám tartozik!
„És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást, de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.” Ők értik a tanítást, de bogáncsok nőnek a lelkükben, ezért mérlegelnek: a bogáncs szúr! Csak a markolható, a zsebre vágható holmik az igaziak! Azok a biztosak, a megfoghatók! Azokat kell jókor kiválasztani, megragadni és a bankba tenni, mégpedig most, rögtön, amikor s ameddig lehet, mert az elszalajtott esélyek többé nem térnek vissza!
„Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.” (Márk 4, 14-20)
A jó föld a tiszta, Isten bölcsességétől termékeny, emelkedni vágyó lélek!