Akit Isten figyelmeztetni akar, attól csak a vagyonát veszi el. Így járt Ádám és Éva, amikor az angyal kihajtotta őket az Édenből. Akit a Mindenható büntetni akar, mert az illető erősen rászorul, annak az eszét is körülnyírja. Ősszüleinknek ebből is kijutott. Az ilyen szerencsétlenség túlélőjét nevezzük tökéletes magyar szóval eszeveszettnek. Emberünk életvitele ettől kezdve ön- és közveszélyes lesz. Nem föltétlenül tombol, csak éppen nem tudja, hogy mit, miért cselekszik, vagy éppen mulaszt. Elveszti kapcsolatát – nem az úgyneveztt tényekkel, vagy a logikával, hanem a lelkével. Alapállása a düh lesz. Ez a düh több a meggondolatlan heveskedésnél, ami leginkább indulat és hőbörgés. Az ilyesmi ugyanis, hamar leplezhető, hanem benső iránytalanság, kalézolás értékek, érzelmek és emberek között, ami soha nem enged megnyugvást, mert áldozata esze vesztése után nem tudja már, hogy mit, miért tesz, mi lesz a dolog vége és ez dühíti. A lelke él, de háborog, és súgja neki, hogy ezt se te gondoltad, az se te volnál...
Az eszeveszett továbbra is képes magas logikai lépcsők megmászására, ezért a külvilág számára akár éleseszűnek is mutatkozhat, de számára mindez csak testgyakorlat: lelke nem fogja föl többé tettei és gondolatai magasabb, vagy ha jobban tetszik, mélyebb összefüggéseit, értelmét.
Ezzel együtt sikeres gazdaságember lehet belőle, sorozatfilm, vagy akár egész estét betöltő kasszasiker-készítő, izmusalapító tervező bármelyik szakmában, mondani se kell, a politikában is, ha éppen jó helyen pattannak ki fejéből világrengető habókosságok.
A jó hely olyan agyakat jelent, melyek epedve várnak a trágyára.
Az eszeveszett értelmét ugyan képes mozgósítani és trágyát beleforgatni, de csak egy bizonyos szintig ér el. Talán okos lesz, de képtelen a lét igazi rugóit, erőhatásait és Isten kegyelmét fölismerni, ezért ezek működésébe nemhogy belelátni nem tud, de megsejteni sem képes róluk bármi lényegeset. Vagyis a valóság zárva marad előtte. A behatoláshoz kulcs kellene. Nem okosság, vagy ravaszság, sőt, nem is szerencse vagy erő, hanem valami egészen más, olyas valami, ami nem a testies élet köréből való.
A vázolt típus korunk uralkodója. Lénye? Alap-emberfaja? Helyzete az ő személyes tragédiája, ám a miénk is, mert az ilyen ember kormányzása szakadékba viszi a szekeret.
Mi hiányzik kormányzásából?
A bölcsesség.
Mi a bölcsesség? Nyugalom, benső béke. Szeretet. Csak az taníthat rá, aki birtokosa.
Olyas valami, ami az apostolokba áradt, amikor az Úr letérdelt eléjük és megmosta a lábukat.