Kedves olvasónk keserű levelében azt panaszolja, hogy "zenebona tört ki" a templomukban. Azóta nem lehet elmélyülni, a szentmise folyamatába bekapcsolódni, együtt imádkozni, mert szól a tánczene: tangó, fox, keringő és hasonlók. A muzsikusok a silány dallamok lelkéhez igazodó nyálas nótákat énekelnek, melyek ugyanakkor egy csöppet sem felelnek meg a verstan követelményeinek. A magyar nyelv szabályainak még kevésbé, noha a "hangszerekről nemzetiszín szalagok lógnak." Olvasónk ezt cinizmusnak tekinti. Még inkább a zeneipari tevékenységet kísérő Jézus! Jézus! kurjantásokat.
Mi a teendő? A plébános úr szerint a "gitáros mise evangelizációs akció, mert a templomba csalja a fiatalokat." Olvasónk ezt vitatja: "nekünk, keresztényeknek, nem csalnunk kell, hanem megmutatni a mi életünk és kultúránk nagyszerűségét."
A kérdés igényes végiggondolását az alapoknál ajánlatos kezdeni. Ezért kérdezzük meg magunkban, hogy mire való a szentmise? Hozzá tehetjük, hogy általában a szentségek vétele, a különféle liturgikus cselekményekben való részvétel, sőt, a katolikus szokások gyakorlása az asztali áldástól, a templom előtti keresztvetésig és a köszönésig.
1. Ha a Megváltás átélése, Urunkkal való egyesülés, szentté válásunk, akkor igazodnunk kell Szent X. Pius pápa érvényes enciklikájához. "Előmozdítani az Úr háza ékességét" - 1903. Ebben a Szentatya úgy rendelkezett, hogy az egyházi zenének mindenekfölött a szent cselekményeket, a liturgiát kell szolgálnia. Ennek érdekében az egyházi muzsikálásnak "szentnek kell lennie, vagyis ki kell zárni minden profánt, nemcsak önmagában, hanem előadásának módjában is." A pápa elsősorban a korabeli színházi zene: opera, operett, stb. kizárására gondolt. Az enciklika szerint a templomban megszólaló zenének: "Valódi művészetnek kell lennie, mert ennélkül lehetetlen, hogy a hallgatóban azt a hatást hozza létre, melyet az egyház a hangok művészetének a liturgiában való alkalmazása által elérni akar." Mérceként a gregorián éneket emelte ki és Palestrinát. "Egyúttal egyetemesnek is kell az egyházi zenének lenni abban az értelemben, hogy bár minden nemzetnek utat enged a maga külön zenei módjának érvényesítésére, ezt azonban úgy teszi, hogy az egyházi zene általános jellege uralkodó maradjon." Selmeczi György zeneszerző szíves közlése szerint a gregorián zene hazánkban az évszázadok során pentaton jelleget öltött.
Helyszűke miatt éppen csak megemlítem, hogy Szent X. Piushoz hasonlóan az emberiség mindig és mindenütt roppant jelentőséget tulajdonított a zenének. A szép zene nemessé teszi a polgárok lelkét, a rút aljassá - vallották a görögök és a kínaiak egybehangzóan. Utóbbiak egyenesen úgy tartották, hogy Isten a világot a hangszerek királyának, a dobnak a megütésével teremtette. A görög nomos szó törvényt jelent meg szent zenét - mind a kettő az égből ered. A pravoszlávok szerint ikont és templomi zenét csak az alkothat, aki szent látomásban részesült, vagy aki a látó egyházatya iránymutatását követve dolgozik.
Szent zene zeng-e templomainkban? Munkaköri kötelessége-e a kántoroknak énekkar, netán gregorián kórus szervezése, szent dalok tanítása? Lelkes gitárosaink zenei korrepetálása? Költők fölkérése az ilyesféle borzalmas szövegek magyarítására: "vedd el tőlem mindenem, ami gátol feléd"? Szokás-e szkólák rendszeres vendégjárása?
2. Ha szentülés helyett célunk inkább az Egyház piaci pozícióinak javítása, akkor jöhetnek a marketingfogások, a Kiskegyed főszerkesztőjének útmutatása szerint: "Hogyan tudod hétről-hétre emelni a példányszámot? Úgy, hogy hétről-hétre rontok a színvonalon."
Szólhat bármilyen zene a fogyasztói célcsoport, pl. az "ifjúság" megnyerése végett? Ekkor mellékes, hogy a majdani ügyfél csatlakozzék az eucharisztikus eseményhez, viszont áttekintendő, hogy mi a legalkalmasabb csali. Tehát piackutatást kell végezni! Érdekli még a "fiatalokat" tapadós tangó? A Hit Gyülekezete már húsz éve áttért a rockra! Még korszerűbb hang-és szellemvilágú a diszkó dzú-dzú, a haevy-metál, stb. A vizsgálat terjedjen ki a célcsoport nyelvhasználatára is, és a rendezvényeken elhangzó szövegeket ennek jegyében korszerűsítse az egyházközség.
3. Lehet-e keverni az áhítatot a béhitattal? A szentet a profánnal? Nyugat-Európa kipróbálta, az eredmény tragikus.
Mindenki, az "ifjúság" is sóvárog a négy nagy isteni tulajdonságra: a szépségre, a jóságra, az igazságra és a szeretetre. Ha bármelyik csorbul, pl. a (zenei) ízlés leromlik, akkor behatol életünkbe a rút - ördögi vonás! - aminek a másik háromra való érzékenységünk is kárát látja, és a templomunkba-körünkbe vetődő keresőt a Szent helyett csak annak a rontott változatával tudjuk megkínálni, amitől - a piacéletből - hozzánk próbált menekülni.