Gazdaságkor legfontosabb jelszava a szabadság. A polgári forradalmak a szabadságot jegyében eltörölték a rendi kiváltságokat meg a velük járó kötelességeket, elválasztották az államot az egyháztól, fölszámoltak évi 60-70 kötelező ünnepet. A kereszténység hitelét aláásták, sőt, üldözni kezdték, miközben számos bűntényt emberi joggá emeltek. A mai kiváltságosoknak, kezdve a bűnözőkön, nincsenek kötelességeik.

Lássunk egy útszéli bölcsességet „…az ember méltósága és szabadsága abban áll, hogy nem hajol meg senki és semmi előtt: megvalósítja önmagát.” Az úgynevezett filozófusok közül az álszentek köntörfalaznak a politikai, gazdasági, művészi és hasonló szabadságokról. Mások nyíltan kimondják, hogy mindez csak játék a szavakkal. Az evolúció mélyén változatlan törvények működnek: például a gravitációs állandó sosem változik egy milliomod százalékkal sem. Az ember ugyan roppant bonyolult, ámde természeti, társadalmi és biológiai körülmények által meghatározott lény. Minden döntése rajta kívüli hatások következménye: determinált.  Dolog. Elnevezése egyre bizonytalanabb: dolgozó, termelőerő, társadalmi viszony, humán erőforrás…

Miért? Mert a véletlenek különös összjátékaként bukkant elő az állatvilágból. Okosabb ugyan a majomnál, de nincs szabad akarata, mivel természetfölötti alkatrésze, lelke nincs. Aki ezt fölismeri, és hatalmat szerez hozzá, az ennek megfelelően bánik a többiekkel. Először is kizsákmányolja őket, ehhez csinál a népnek szocialista vagy liberális demokráciát láthatatlan és felelőtlen hatalmakkal, butító iskolát, megtöri a gerinceket vegyi és szórakoztatóipari kábítószerekkel, téveszmékkel.

József Attilával szólva „a költő hasztalan vonít…”

*

A természetben nincsen szabadság és igazság, szépség és jóság meg szeretet. A szabad világ ateizmusa hideg és változhatatlan törvények uralmán áll. Vagy bukik.

Mégis: hogyan, hogyan nem, a legbutább embernek is van sejtelme a szabadságról.

*

Ki tud adni szabadságot? Akinek van. A humánerőforrás szaladgál, az állam, a gazdaság, az EU, a bank mind egymásra mutogat. Szabadságot sajna, nem adhat, mert az neki sincs – elvitte a válság, az IMF, a demokrácia; igazság pedig – már Pilátus megmondta…

Ismerünk embereket, akiknek szabadsága ugrásszerűen megnőtt, amikor az igazság mellé álltak. Olyasmire lettek képesek, ami korábban álmaikban is ritkán fordult elő: Nagy Imre kipróbált, úgynevezett hithű kommunista volt, akárcsak bírája, Vida Ferenc. Nagy végzetében már akkor biztos lehetett, amikor a jugoszláv követségről kijött, és észrevette, hogy tőrbe csalták. Ettől kezdve az igazság megértésére és kimondására törekedett: tiszta emberként, igaz hazafiként élte utolsó hónapjait. Nem kértek tőle egyebet, csak azt, hogy rágalmazza az igazságot. Ám rajta a „poklok kapui sem vettek erőt.” Bírája nem foglalkozott az igazsággal. Leragadt a párthűség szintjén, s ha hihetünk neki, önként, utasítás nélkül osztogatta a börtönéveket, meg a „nyakkendőket.” Húsz embert ítélt halálra.

Egy akkor még ifjú fogalmazó szerint Tucsek vérbíró kollégájával társalgott a bírósági büfében egy régi ügyről, s abban egy sokad rendű vádlottról, aki Vida szerint 3 évet kapott. Mire Tucsek: Ez lehetetlen! Feri, te a tanúkra szoktál öt évet sózni!

Nagy Imre vagy Vida Ferenc volt-e szabadabb?

*

Az igazi szabadság tehát mindennapi életünk része, mégis átível a kolbászok, bíróságok és csaták világán. A természetfölöttiből való. Jézus hozta az emberiségnek: hitetleneknek és hívőknek. Nem merev, mint a fizikai állandók, hanem dinamikus, határtalan, mint az igazság. Általános és mégis kinek-kinek a saját lelkére szabott. Olyan, mint a vízen járás.

A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus előre küldte tanítványait a Genezáreti tavon, ő maga pedig késő estig imádkozott.

(Mt 14, 24-32) A bárka hánykolódott a hullámokon, amikor a tanítványok észrevették a közeledő Jézust. „Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: "Kísértet! " – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. De Jézus mindjárt megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" „Én vagyok” – Ez Isten bemutatkozása Mózesnek az égő csipkebokorban. „Ne féljetek!” Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő az elemeknek nem kiszolgáltatottja, hanem ura, hisz törvényeik alkotója. Péter kedvet kapott a vízen járáshoz, mivel vágyott kiszabadulni a körülmények hatalmából. "Uram, ha te vagy, - figyeljük, hogy milyen óvatos duhaj? – parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj!” - mondta ő. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen.” Nézzük, amint megy, lépeget a hullámok tetején! Azok pedig engedelmesen megtartják! Miért? Mert Péter hitt szeretett mestere igaz szavában, és hite fölszabadította a gravitáció newtoni és a fölhajtóerő archimédeszi törvényei alól. Ugyanaz történt, mint a vérfolyásos asszonnyal és sok más beteggel, akiknek a Megváltó ezt mondta: „Hited meggyógyított.” A hit az egész-ség, általa az Istent-szerető egész, egy lesz Urával. Ám ez az egység – tapasztalatból tudjuk – ingatag: „…az erős szél láttára megijedt, és ekkor merülni kezdett, így kiáltott : "Uram, ments meg!" A félelem hitszakadás! Érdemes ismét fölidézni Nyelvédesanyánk tanítását: nálunk a hit és a hűség közös gyökre megy vissza, tehát egy szó. Hinni és hűnek lenni ugyanaz, miként hitetlennek és hűtlennek is. Péter megijedt, s máris elvesztette a természet fölötti hatalmát, mert hűtlen lett az Úrhoz egy pillanatra! Miért lett hűtlen? Thomas Merton írja: „A legnagyobb szabadság az alázatból ered. Ameddig védened kell azt a képzeletbeli ént, amelyet fontosnak gondolsz, addig nem találod meg szíved békéjét.” Képzeletbeli énjét, a mulandó testit, az önmegvalósító egó kezdte félteni. Azt, amit előbb utóbb úgyis elvesztett volna! Vagyis a szabadság – Istenhez való hűségünk.

Jézus persze megmentette: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

A szabadság birtokosa pedig az Istentől kapott lelkünk, ami nincs alávetve a természeti törvényeknek, így képes szabad akaratkifejtésre.

*

Idézzük csak föl Jézus szabadság fogalmát János evangéliumának 8. fejezetéből. Ezt mondja tanítványainak:"Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Az Evangélium legmélyebb, és legszemélyesebb közéleti tanítása. Azért a legszemélyesebb, mert Jézustól kapott igazságban Ővele magával találkozhatunk, sőt, egyesülhetünk! Ez az egyesülés maga a szabadság. Tanúk ezreit hozhatjuk példának. Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, „egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Milyen hatalmas a hit ebben az emberben és a három szavában: Uram, ha akarod! Ha nem, ha terveidben ilyen állapotomban van rám szükséged, megnyugszom. A leprás a szabad ember, mert átadta magát Végső Igazság kibomlásának, miként tette Jézus a kereszten.

Pió atya sokat imádkozott, hogy beteg lehessen! Még ifjú korában kérte Istentől és meg is kapta a stigmákat. Viselésük a krisztusi testi fájdalmakon túl a leprások kiközösítettségét is reá rótta. Rendje eldugta, mondhatni bebörtönözte, nehogy a liberális sajtó kikezdje, és bohócot csináljon belőle. A tiszta igazság birtokában szelíd türelemmel viselt el mindent. Hogy is mondta Merton? „A legnagyobb szabadság az alázatból ered. A ráuszított újságírók, sőt főpapok vagy megszégyenültek, vagy megtértek.

Bizonyos egyházi hivatalnokok a szertartások rövidítésével, tánczenével és különféle könnyítésekkel próbálnak híveket szerezni. Kalkuttai Teréz a munka nagyját kereste. Rendje a világon a legnépszerűbb a hivatást kereső lányok között, noha messze a legkeményebbek a követelményei. De az egész teremtés rendelkezésére áll, hogy ápoltjairól gondoskodhasson.

A szabadság az életnehézségek ledobásától áll a legtávolabb. Ebben is különbözik a szabadosságtól.

*

Ha eddig eljutottunk, akkor talán kivilágosodik előttünk a kérdés: kívül van-e a szabadság, vagy belül?

Vajon akkor vagyunk szabadok, ha nincs béklyó a kezünkön, ha se tatár, se bank nem ül a nyakunkon? Ha választhatunk képviselőket, akiket a multik bábjaikká kényszerítenek? Netán, ha vitézül összefirkálhatjuk a menetrendeket, házfalakat, fosztogatjuk törvényesen ügyfeleinket, szólásszabadságosdit játszva rágalmazhatunk fűt-fát?

Vagy a szabadságnak van tartalma, értelme? És ez nem holmi lehetőség, netán jogszerűség, hanem az igazság. Maga Jézus. Egy különös egység ragyog föl bennünk: Krisztus filozófia, teológia helyett önmagát tanította, azt, hogyan él, beszél, eszik, uram bocsá’ pisil, haldoklik a földre szállt Isten. Így tanította az Igazságot, mert az Ő maga volt. Vele egyesülünk az igaz élet által. Ez az életállapot a Hamvas Béla által annyit keresett és meg nem talált alapállás. A normalitás.

*

Hogy a fölvilágosodásból kinőtt ideológiákból miért hiányzik az élet, az igazság és a szabadság egysége, világos: istentelenek. Éppen ezért személytelenek. Politikai szakszóval élve reakciósok, mert visszatértek a Megváltás előtti korba és helyzetbe, és lényegében Pilátus tanácstalanságát követik a semmibe. A forró igazság helyett a hígított igazságosság fogalmát használják – leginkább jogi, társadalmi értelemben, és valaminő langy méltányosságot értenek rajta. Számukra a szabadság ≡ igazság ≡ én művelet képtelenség. Egyszerűen eleresztik a fülük mellett az Úr tanítását: „az igazság szabaddá tesz titeket.”. Hajszálra úgy, mint az Üdvözítő hallgatósága kétezer éve. „Tiltakoztak: "Ábrahám fiai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek.” Micsoda érv! Mintha nem most ragyogott volna föl a szabadság és az igazság lenyűgöző egységének titka! A vitázók nem személyként szólaltak meg: elbújtak a tömegbe, a születés kiváltságába! És a hazugságba! A kórus minden tagja tudta, hogy Ábrahám fiai nemzedékeken keresztül robotoltak Egyiptomban, a „szolgaság földjén”, majd következett Babilon és a fogság, a perzsa, a szír elnyomás, és a vita pillanatában a római.Szemtelenül vissza is kérdeztek: „Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?" A Mester csöndesen a lényeghez fordult és a szabadság kérdését minden bölcseletnél mélyebben ragadta meg: „mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.”

Miért?

A bűn által kiesünk a valóságból, az igazságból, az Isten-ember egységből, ahogy a bukott angyalokkal történt. Amint kitaszították lelkükből Istent, kevélység, önzés, sóvárgás, hamisság épült a lényünkbe. Ki-ki csak arra tudja használni a szabadságát, ami benne él. Ha igazságban él, igazságra, ha bűnben, hazugságra.

Gazdaságkorban a lélekrontó bűn és a jogi bűntett fogalma kettő. Egyre kevésbé fedik egymást!

„Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek.” Tudjuk, hogy a Fiú úgy tesz szabaddá, hogy önmagával, az Igazsággal telít bennünket, ily módon „nem marad bennünk a Gonosz számára hely.” A Jelenések könyvében Szent Mihály arkangyal úgy győzte le a Sátánt, hogy szeretete és hűsége megbonthatatlanságával kiszorította Gonoszt, akinek számára „nem maradt hely a mennyben.” Mennyé kell válnunk.

Emlékezzünk: amikor Jézus Virágvasárnap megtisztította a Templomot, akkor rögtön tanítani és gyógyítani kezdett, vagyis önmagával, Igazsággal, Istennel telítette a Templomot. Mi is Isten temploma vagyunk!

Térjünk a vitához: „Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok.” A Megváltó pontosan látja a helyzetet. Megállapítja a tényeket, de még nem bántó, bár éles, mert szeretné fölemelni a vita szintjét a Lét színvonalára. „Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyáitoktól hallottatok." Ellenfelei azonban ragaszkodnak gondolataik alacsonyságához: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus ekkor szavukon fogta őket: "Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek." Mármint Isten küldötteivel, a prófétákkal. Megölték őket, mert nem bírták elviselni szájukból Isten üzeneteinek igazságát.

*

Az Ószövetség számos helyén olvashatjuk, hogy zsidónak születni önmagában kevés: az Úr mindenkor keményen megbüntette a hozzá hűtlen királyokat, sőt, az egész népet is.

„Ne emlegessétek magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.” Ezért mondja a Messiás a kafarnaumi századosnak és a körülállóknak, hogy a születés ettől kezdve kevés az üdvösséghez: „Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában” (Jn 8,11)

Erről szól a fösvény gazdag és a szegény Lázár példabeszéde is: a gazdag nem jut születése jogán Ábrahám kebelére: ahhoz jónak is kellett volna lennie.

Jézus így tette helyére az Ábrahám-vitát: "Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok."

Jézus kimondta ítéletét: „Az ördög a ti atyátok.”

*

Eljött a Húsvét: Jézus a Golgotán megvalósította az engedelmesség, az igazság és a szabadság egységét. Tudjuk, hogy a kereszt – a körrel és végső fokon a ponttal együtt – Isten, s egyszersmind a mindenség jele. A világ Megváltóját más eszközzel egyszerűen nem ölhették meg.

Sokan gúnyolták, hogy szabadítsa meg magát, ha „valóban Isten fia”, akkor ne engedelmeskedjék az Atyának! Szakítson az igazsággal: ugyan szerethetünk-e hamisan? Igazság nélkül mi marad a szabadságból? Kelekótya szabadosság.

Az evangéliumot mindig belülről kell szemlélni. Hallgassuk csak: „szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!" Lám, ide jutottál, a kínok kínja gyötör. Micsoda kép: a tömeg őrjöng, sosem látott cirkuszi mutatványt követel. A Megfeszített kínlódik, a pedig Gonosz lélektől-lélekig lázít, uszít, a jeruzsálemiek szájával védi műveit, a hazugságot és a halált, melyeket ő hozott a világba. Nyoma sincs már annak a – mondhatni – kedélyességnek, amivel Jézus olykor szót váltott a kiűzött ördögökkel. A Sátán ezúttal nem hagyhatta, hogy a Megváltó legyőzze.

A kereszten való kínszenvedés tétje a megváltás volt. A Gonosz főműve, a halál legyőzése és az örök élet megnyitása által. Ereje a gyöngesége, a „legyen meg a te akaratod” szívbéli tökéletessége, amin a Sátán nem talált fogást.

Mi lett volna, ha Krisztus elszabadítja a keresztről a Bal Latrot? A gazfickó folytatta volna ott, ahol magától soha abba nem hagyta volna. Nézzünk körül: az Antikrisztus ideje nem arról szól-e, hogy az igazság helyett a gazság nyert szabadságot? A jó helyett a rossz, a szép helyett a rút, a szeretet helyett a gyűlölet, demokrácia gyanánt kizsákmányolás? Miért? Hogy örökké meghaljunk bűneinkben, mint a Bal Lator…

*

Miért nincs szabadság a Földön? Mert a Föld nem tud adni. A mai urai sem, mivel nekik sincs. Azért nincs szabadságuk, mert az Igazság helyett az érdekben élnek. Akinek a lelke hamis, annak szabadsága átok a világra.

Mi történne, ha te és én, az ő akaratuk ellenére Igazságban élnénk? A Gonosz számára nem maradna hely. Az igaz ember szabadsága áldás a világra.