Ifjú koromban számos korosztály létezett. Születtek babák, akik csecsemők lettek, majd kicsik, gyermekek, kamaszok, ifjak, fiatalok, középkorúak, idősek, öregek, aggok. Ki-ki korához képest igyekezett élni és viselkedni: alkalmazkodni, engedelmeskedni, lázadni, dolgozni, nevelődni, nevelni és felelni.
Újabban, amióta a gondolkodást és a bölcsességet divat összetéveszteni az ideológiával, már a kisgyermekeket is fölnőttként kezelik, megtagadva tőlük az életpéldát, az irányítást, aminek következtében arra kényszerülnek, hogy minden élettapasztalat nélkül családi "falkavezérek" legyenek. A föladatot persze nem tudják ellátni, hisztiznek, ordítanak, túlmozgásosok lesznek, szétszórtak, diszlexiások, s rugdossák, köpködik az anyukájukat. Pofonért koldulnak, ahogy Konrád Lorenz írja Az emberiség nyolc halálos bűne című könyvében - 7. főbűn. Hiába könyörögnek, a pofont nem kapják meg, a liberális nevelési ideológia megtiltja a szülőknek, hogy csemetéiket a helyükre tegyék. Márpedig a rend, így az életrend is ott kezdődik, hogy az ember a helyét megkeresi és megtalálja. Aki a helyét betöltötte, kinőtte, följebb lép: inas lesz, segéd, mester. Az ideológiától lebunkózott szülők maguk is kiesnek a rendből, s megtagadják magukat gyermekeiktől, szegények ily módon szellemi árvákként nőnek föl. Szemükben a szülők pipogya, példaképnek nem tekinthető rakás szerencsétlenségek. "Egy szolgaian gyáva emberrel nem érdemes azonosulni" - írja Lorenz.
Pénzt lehet és kell a papától-mamától kérni, naná, ők pedig lihegve, erőiket megfeszítve adnak, ily módon kunyerálnak ivadékaiktól némi szeretetet: autóval, lakással, apanázzsal próbálják megvásárolni szívüket - mint valami cédáét. Beszélgetni? Miről? Minek? Kivel? Ki fogadja meg olyas valaki tanácsát, akit már a bölcsőben lenézett?
A liberális ideológia tagadja a hierarchiát, a rendet, az emelkedést, ám a lenézés mégis létezik, meg a fölfelé törekvés is. Csak éppen e tagadás folytán, a Tagadás Szelleme hatására az út bensőből külsővé válik, ami végső fokon a benső út eltorlaszolását jelenti.
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:/ Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." - Írja Wörös Sándor. A létra ősjelkép: Jákob is létrát látott álmában, amikor az angyallal küzdött, s a különböző ősrégi beavatási rendek is használják a létra-lépcső jelképet. Létrás Szent János (580-650) 30 létrafokon keresztül vezette tanítványait az istenszeretetre. Weöres idézett két sora az emberi lét alapszerkezetét adja. Föld és ég összekötői vagyunk, s utunkat nem a karrier, a pénz, a siker külső vakvágányán kell bejárni, hanem a benső emelkedés létráján.
A létra nélkül nevelt gyermek jár iskolába, kiserken a bajusza, doktorál, ám a fölnőtté válás benső útját elkerüli, mert nem mutatták meg neki. Biológiai érését nem követi a lelki. Kamaszkorában a szüleihez való viszonyon ront annyit, amennyit szokás, de ettől sem lesz fölnőtt, hanem marad valami különös, újmódi, gazdaságkori lény: sem nem gyermek, sem nem kamasz, sem nem ifjú, sem nem fölnőtt. Barbi-anyag. Már elmúlt harminc éves, de még mindig valamilyen iskolában kotog. Hét éve együtt él valakivel, de továbbra sem találja értettnek a helyzetet a házasságra. Beszél nyelveket, pénze elegendő, de nem tudja, hogy mire fordítsa önmagát. A kritikát nehezen viseli, önkritikája semmi, humora a gyári vígjáték: kiröhögni másokat. Ha egyszer tudna igazán, szívből nevetni, vagyis önmagán, akkor fölnőhetne. Így, ha válságba kerül, nehéz gyermekkorát emlegeti, mintegy bizonyságául annak, hogy még mindig oda tartozik. Más szóval sikerült ugyan kutya önzővé válnia, de nem jutott el az önálló döntésig, még kevésbé a felelősségvállalásig. Negyven éves korában is hasonlóképpen viselkedik: kedvenc időtöltése a számítógépes- meg a szerepjáték, melyben boszorkánynak, varázslónak, bérgyilkosnak képzeli magát, akár egy hat éves. Igen gyakran annyira belefeledkezik, oly mélyre bújik a játék langyos strucchomokjába, hogy szenvedélybetegként kezelésre szorul. Ha betöltötte az ötvenet, s időközben véletlenül mégis rászánta magát a házasságra, elválik, s keres egy kamaszt, akivel újra kezdheti éretlenségét. A kamasz-konzervatív életformát nem vált, követi az ifjúsági divatokat zenében, táncban öltözködésben, hajszínben.
Itt tartunk most. Társadalmunk masszásodik: elveszti nemzedéki tagoltságát?
A gyermeknek maradottak nemzedéke egyelőre körülbelül ennyi idős. Még a mesében él, de már komoly, munkahelyekre, városokra vagy akár országra-világra szóló döntéseket hoz gyermeteg értelemmel: anélkül, hogy az érintettekről, vagy saját földet-eget összekötő személyes felelősségéről a leghalványabb fogalma volna.