Ez kérem egy elavult cikk, mert mire megjelenik, akkorra tán már nem a mostani, hanem fene tudja, ki lesz szegény, ördögsarkantyúzta hazánk legújabb miniszterelnöke. Vagy jelöltje. Egy hetes, március végi idegrángás során az MSZP fölkért majd tucatnyi férfiút kormányfőnek. Érdekes, hogy heveny szocialista nőpolitika ide vagy oda, a hölgyeket kímélték. Talán Dobrev Klára maga sem tartotta föl az ujját. Pedig a végén már a pesti telefonkönyvet lapozgatták a kormánypártok agyasai. Némelyek már akkor elugrottak az aláaknázott bársonyszék környékéről, amikor nevüket valamelyik újságíró kiszimatolta, mások fél napig is elringatóztak a rózsás álomban. Talán pezsgőt is bontottak este az asszonnyal – no, mégse maradjanak ki a nők! – a fodrászt és a szabót is bevonták a tervezgetésbe, hogy mekkorát csavarnak majd adóprésen, mit, s mennyit vesznek el a nyugdíjasoktól, az özvegyektől, a tanítóktól, a hajléktalanoktól, a betegektől, az árvízvédőktől meg az árváktól, mert ugye a Párttól azért mégsem lehet. A Böszme betelepítette konczos gárdát ugye nem lehet kiebrudalni a fölösleges kormánybiztosságokból, meg a hiábavaló kormányhivatalok zsíros fazekai mellől, mert egyelőre ők szavaznak, ugyanakkor a saját cimborákat is valamiből helyzetbe kell hozni, hogy legközelebb az ő voksuk döntsön, és a cinkelt  pályázatokon ők nyerjék el a sok suskát a hazától. Mert ugye itten demokrácia van, vagy mi a hogyhívják.
Az okosabb elemzők már előre megjósolták, hogy azért a nagy keverés, hogy a végén Böszme maga helyett barátját, és strómanját, Bajnait javasolhassa, az angyalarcú Döbrögit, akinek nem a politikai múltja érdekes, hanem a véresen szocialista gazdasági. Bizony a kedves – pillanatnyilag gazdasági miniszter úr – a Hajdú BÉT nevezetű baromfikereskedő és földolgozó cég társtulajdonosaként és vezérigazgatójaként emelkedett föl arra az égboltra, mely csillagos vasabroncsként nehezedik a nemzetre. Közismert, hogy a cég átvette a libákat a buti parasztoktól, aztán nem fizette ki. Ez kérem, ilyen egyszerű. Fazekas Mihály is megírta vala Lúdas Matyi című versezetében az üzleti alapötletet.
„…a' hatalmas
Döbrögi Úr örökös Jószágábann, ki magáról
Azt tartotta, hogy ott neki a' Felség se parantsol;
A' mit akart a' vólt Törvény, 's tetszése Igazság. -
A' Portékáknak maga szokta kiszabni az árát,
És a' melly Darabért többet mert kérni az Áros,
Elconfiscáltatta, meg is büntette keményen.
Hogyha pedig nétán más óltsón vett meg akármit
És neki megtetszett, tsak azért kivetette belőlle,”
No, ez ugye manapság a multiszocialista piacgazdaságban is ílyképpen megyen. Döbrögiék intézkednek, a butus parasztok meg futosnak fűhöz-fához. No hisz tehetik! Mire a csődbiztos intézkedhetett volna, addigra a mi miniszterelnök-jelölt csíránk eladta tulajdonrészét. Egy ciprusi off-shore vállalatnak, mely csak egy postafiókból áll, s melynek a kézbesítési megbízottja ő maga vala. Állítólag a tulajdonosa is. A jobbágyok ezerszám mentek tönkre, közülük néhányan öngyilkosok lettek nem tudván fizetni adósságaikat. Gondolom, hogy ez az előélet kellő biztosíték a szocialisták és a szabad demokraták számára, hogy nekik megfelelő kezekben lesz Magyarország sorsa – amíg rajtuk múlik.
Közben a mi Böszménk ellentámadásba lendült, hogy időközben elvesztett pártelnöki hatalmát visszaszerezze. Egy híradás a március harmincadikai eseményekről: „A megyei elnökök, akik szombaton bírálták Gyurcsányt, védték álláspontjukat. A képviselői felszólalások többsége egyértelműen gyurcsányista volt. A frakcióülés kifejezetten drámai volt – a Hírszerző információi szerint akadt képviselő, aki könnyekben tört ki és nem tudta elmondani hozzászólását. Meg nem erősített információk szerint Gyurcsány ellenfelei visszavonulásra kényszerültek; Suchman Tamás például bocsánatot kért múlt pénteki, Gyurcsányt lemondásra felszólító nyilatkozatáért.
Az ülésen résztvevők egyike "Gyurcsány-forradalom 2.0-ként", a másik "ördögi manipulációként" írta le azt, ami történt. A cél mindkét oldal szerint Gyurcsány szombati lemondásának semmissé tétele, illetve pártelnöki hatalmának megőrzése – fogalmaz a Hírszerző.”
No, így állunk most az Úr színe előtt. Az az egy biztos, hogy az állítólagos szociáldemokraták és az úgynevezett szabad demokraták együtt irtóznak attól, amit népakaratnak, demokráciának neveznek, s kinek neve Fazekas művében Lúdas Matyi.