Korunkon Gazdaságkort értem, mely időben a reneszánsszal kezdődött, szellemileg az áldozat irányának megfordításával, köznapian szólva az istentelenedéssel, azaz anyagiasodással, melynek során a gazdaság, mint egyébként fontos emberei tevékenység, elnyelte, és maga alá rendelte a nemzetet, a családot, a vallást, a művészetet, a nevelést, a gyógyítást, vagyis minden egyebet. Más szóval a civilizáció kiszakította magát a kultúrából és leigázta azt. Mindez – a gazdaságkori fordulat – maga az 1. disznóság.

2. A nyílt és burkolt vallásüldözések. Az előbbiek I. Erzsébettől és a Francia Forradalomtól máig száz milliónyi mártír vérét ontották, az utóbbiak bedeszkázták az eget, a földhöz ragasztották a gondolkodást és minden magasabb eszmét kiirtottak vagy „meghaladottá”, nevetségessé nyilvánították, az istentagadást a tudományos és hivatalos gondolkodásban kötelezővé tették, miáltal az embert egy jól idomított kutya és egy számítógép értelmi és szellemi szintjére helyezték.

3. A valóság leváltása. Az ősi társadalmakat a vallás irányította, Gazdaságkort a pénz, a tudatlanság és az “idióta média” (Carl Berstein), amely pergőtűz alatt tartja az ember isteni identitását, és az abból eredő erkölcsi, családi, nemzeti, nemi önazanosságát.

4. A kamatszedés megengedése, miáltal a piac egyik szereplője, a pénz egyenlőbb lett a többinél, mivel azok romlanak, avulnak, ellenben a pénz a kamat jóvoltából egyre gyarapszik, és önműködően kizsákmányolja az emberi munkát – értéktelenségi törvény. A termelést állandó növekedésre kényszeríti, ami értelemszerűen a Föld életfönttartó rendszerének egyre gyorsabb kiéléséhez és szétrombolásához vezet;

5. A pénz, mint alaphazugság képére és hasonlatosságára természetellenes politikai rendszerek, állítólagos demokráciák szerveződtek, polgári/liberális valamint szocialista: nemzeti és nemzetközi jelzőkkel. Mindegyiknek közös alapeleme a pénz zsarnokságának leplezése: kapitalizmus = pénzizmus, világtörténelmileg példátlanul szűk, ellenőrizhetetlen, személyes felelősséget nem viselő hatalmasok elrejtése, a nép kisemmizése saját ügyeiből;

6. A saját nép ellen vívott háborúk: forradalmak és egyre „demokratikusabb” rendszerek bevezetése az emberek kifosztása, kizsákmányolása és elbutítása végett. A szocializmusokban nyílt erőszakkal, a liberális demokráciákban alattomban;

7. A gyarmatosítás. A civilizációs: haditechnikai, pénzügyi fölény eszközeivel a „vadak” rovására, a népek önrendelkezési jogának semmibevétele, pl. Magyarország földarabolása, vagy mesterséges államalakulatok, értsd: feszültséggócok szerkesztése világszerte, ami folyamatos pénzügyi, gazdasági és katonai világháborúhoz vezetett a gazdagok és hatalmaskodók javára, a szegények és megalázottak ellen;

8. Rabszolgatartás: amerikai nagybirtokok, Gulág, Gáza, náci és kommunista lágerek százmilliónyi rabbal, a „demokráciákban” szexrabszolgasággal, nemzetközi szervkereskedelemmel, gazdasági, vegyi és ún. kulturális függőségek terjesztésével;

9. Terrorbombázások polgári célpontok ellen: London, Nürnberg, Lipcse, dzsungelek stb., atomtámadások: Hirosima, Nagaszaki 1945. augusztusában;

10. Tockoje (Szovjetunió, Orenburgi körzet) Sztalin halála után másfél évvel, 1954. szeptember 14-én kísérleti atomtámadás saját terület és egy saját páncélos hadtest, valamint 5000 német? hadifogoly!? és a helyi saját állampolgárok ellen! Legalább 45-50.000 halott.

11. A „politikailag korrekt” hazugságbeszéd kötelezővé tétele;

12. A kultúra, a közösségek fölszámolása, az állam vállalattá, az ember barbivá, fogyasztói hülyévé aljasítása.