Böszmia-Hencegovina új – 18. – kormányfőjelöltje eddig símán vette az akadályokat. A piárosan aggályoskodó szadeszeseknek és a parlamenti folyosókon kőkeményen, sőt, aczélosan szociális – vö.: sztalin –szocialistáknak föl sem tűnt, hogy egyáltalán nincsen programja. Egy gramm sincs.
Aláírattatott ugyan egy hűségnyilatkozatot minden kormánypárti képviselővel – talán négy híján ezt meg is tették a legkarsaibbakat is beleértve. Ennek lényege, hogy a népet tovább fogják sarcolni, mégpedig az államkasszából a korrupció révén évente minimálisan elcsaklizott összeg kétharmadával. A költségvetés előirányzott kiadása kb. 9 ezer milliárd forint, annak legszerényebben becsült tíz százaléka 900 milliárd, a csomagterv célja 600 milliárd beszedése a lakosságtól. A Hálózat megnyugodhat.
E két dolog: hűség a párthoz és kormányhoz tűzön-vízen át, és a korrupció fönntartása, esetleg fokozása egy európai országban nem kormányprogramnak, hanem népellenes bűntettnek, a demokrácia ellen szőtt összeesküvésnek számít.
Mert mi is a helyzet?
Magyarország erkölcsi, politikai, népesedési, egészségügyi, bizalmi, jogi és alkotmányos – nem sorolom, általános válságban szenved. A fölállni készülő kormányzat csupán a gazdasági válságot hajlandó tudomásul venni, noha minden épeszű ember számára világos, hogy a gondok összefonódnak. Ha például nem tudunk szót érteni, mert alapos okunk van arra, hogy ne higgyük el, amit a másik fél mond, akkor nincs nemzeti egység, semmit sem old meg a megszorítás, az IMF, vagy EU-kölcsön. Ha az iskolákból száműzik a tudást és a jóra való nevelést, akkor semennyi pénz nem teszi lehetővé az ifjúságnak, hogy építse a társadalmat, használni, netán fejleszteni-alkotni tudja a kor eszközeit.
Ha a nép kivész, akkor minek az egész kormányzás?
Ha rossz a jog és az alkotmány, akkor mindenféle rabló és csibész, aki bármely csalárdsággal megkaparintotta az ország kormányrúdját, onnan el nem távolítható, a bűnözők szabadon garázdálkodhatnak, az ártatlanokat büntetik helyettük, a demokrácia közröhej tárgya.
Ha nincsen erkölcs, akkor semmi sincs. Semmilyen közösség, együttműködés, megértés, politikai- üzleti- s magánbizalom nem lehetséges, és a rossz jogrendben a munka gyümölcsei mind elvesznek.
Épeszű országban mindenki előtt világos, hogy mi a baj és a teendő. A Böszme-kormány azért veszette el jogszerűségét, mert tömérdek gondunkat nem megoldotta, hanem növelte. Bármely utódának a programja pedig nem lehet más, mint felelős és feddhetetlen államférfiak ajánlatsora a megoldásra.
Ilyen ajánlatnak híre-hamva sincs.
Nos feddhetetlen államférfiú-e, a két kormánypárt – bárhogy fonja a farát az SZDSZ – benne van, nyakig – által kiválasztott illető, aki nemcsak az eddig Böszme-kormány vétkeinek egyik legfőbb társtettese, hanem üzleti előéletében – éppen Fazekas Mihály költő szülővárosa környékén – ilyesféle példát követve működött:
„A' mit akart a' vólt Törvény, 's tetszése Igazság. -
A' Portékáknak maga szokta kiszabni az árát,
És a' melly Darabért többet mert kérni az Áros,
Elconfiscáltatta, meg is büntette keményen.
Hogyha pedig nétán más óltsón vett meg akármit
És neki megtetszett, tsak azért kivetette belőlle,”
Nos, emberünk a Hajdú BÉT vezéreként vagy hatszáz Lúdastól szedte el libáját ingyen s meg is büntette őket a gyalázatos ÁFA-törvény pálcájával keményen, úgyhogy belerokkantak, tönkrementek, s közülük kilencen föl is akasztották magukat. Midőn megkérdezték a tévében a kedvesarcú fiatalembert a dologról, azt mondta, sajnálja, megérti a károsultakat, de neki is volt baja-kára elég, ezért az ügyet a maga részéről befejezettnek tekinti.
Tetszenek érteni a bolsevik erkölcsöt? Döbrögi a maga részéről lezárta az ügyet. A versbeli is, mert a kor joga szerint tehette, amit tett. Sőt, talán egy picit ő is sajnálta, hogy Matyi kirablása és a verés után elbujdosott, özvegy édesanyja támasz nélkül maradt, de ilyen az élet, megy tovább.
Hanem Matyi visszajött, s tette, amit epikai elődje az ősi Sumérban is. Egyedül neki lett volna joga napirendre tárni a történtek fölött, de úgy határozott, hogy háromszor veri vissza Döbrögit az örök erkölcsi rendet helyreállítandó. Mert itt a baj, ennek a romlásából ered a jog, az alkotmány, a gazdaság, politika és többi válsága.
Hanem a történetnek jó vége lett a harmadik pálcázás után:
„…Döbrögi mondja,
A' négyelni való, meg vert háromszor. - Az Isten
Így bánik, 's bánjon valamennyi kegyetlen Urakkal.
Ezt mondván, megtért a' Kastéllyába, 's azonnal
Elküldötte a' húsz Lántsást, kegyelemmel akarván
Ójni magát ezután az erőszak tételek ellen;
És törvénytelenűl nem bánt, hanem úgy a' hogy illik,
Ember társaival; jól is végezte világát.”
Ez az ős-drámák rendje, a katarzis, a bűnös megjavulása. A jóvátételhez hozzásegítette Matyi. A nyakunkra ülni készülő fiatal Döbrögi-reinkarnációnak most, Húsvétkor nem tanácsolhatunk egyebet, hogy nem való neki az államférfiúság. Ezért ne kormány-, hanem életprogramon törje a fejét. Vegyen példát elődjéről, s térjen kastélyába, bennünket, libanevelőket többé ne sanyargasson, a károsultakkal pedig bánjon úgy, mint a jerikói vámos, Zakeus: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette." Jézus erre kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.” (Lk 19,8-10)