Korunk három fő tényezőjére tekintünk. Az első az energia. A legfontosabb fajtája máig a kőolaj. Olaj van a föld alatt, ám a XIX. sz.-ban egy hordó olaj energiájával 100 hordót termeltek, ma a már 1:5 az  arány, s közeleg az 1:1, 1:0,9, stb. Ez azt jelenti, hogy a föld mélyén sokáig – „örökké” – lesz ugyan olaj, de „elfogyott” abban az értelemben, hogy energiában kifejezve ráfizetéses lesz a kitermelése. A Pénz takarja el a valós helyzetet, hogy a tényleges értékeket a Pénz tulajdonosaihoz szippantsa - lásd: értéktelenségi törvény. A Pénz gumimérce, lényege szerint Semmi – nincs akkora bankszámla, amiből egy köbcenti benzin, vagy szem gabona kicsavarható volna. Viszont jót lehet háborúzni érte, pl. Irak, Líbia s hamarosan Irán ellen.

A második az adósság, mint az államok és emberek rabszolgaságának gazdaságkori formája.

Az IMF adatai szerint a legfejlettebb országok GDP-hez mért eladósodottsága 25 %-kal fog nőni 2007-2014 között. A világ össz-államadóssága 82 ezer milliárd dollár, míg a világ össz. GDP-je 58 ezer milliárd dollár (2009). Ez azt jelenti, hogy a bolygó ún. reálgazdasága mindössze 70%-a a hitelezők kezébe került „adóslevelek” számszerű értékénél. Tehát a tartozások lényegében kifizethetetlenek – írja Kiss Károly. Sőt, az arány a kamatos kamat jóvoltából évről évre romlik, miáltal az országok, s velük a népek adósrabszolgasága egyre reménytelenebb. A Föld minden jövedelme az ismeretlen és felelőtlen „hitelezők”, a Magánállamok zsebébe folyik. A világ leggazdagabb országa, az USA államadóssága 2011-ben meghaladta a 15 ezer milliárd dollárt, 2010-ben a GDP-je 14,5 ezer milliárd dollárt tett ki. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint Japán GDP-arányos államadósság-rátája 229 százalék, Görögországé 152 százalék, Olaszországé 120, Írországé 114 százalék. Az uniós átlag 82,5, az euró övezet átlaga 88 százalék. (hvg.hu) Mi egy picivel jobban álltunk – megtámadtatásunk előtt!

Az eladósodott országok kormányai egyre nehezebben tudnak eleget tenni védelmi, oktatási, szociális, egészségügyi és egyéb kötelességeiknek.

A harmadik az Antikrisztus, a világon egyre nagyobb hatalomra szert tevő személytelen, anyagtalan, istentelen, embertelen és ellenőrizetlen sátáni erő, aminek kezében minden érték Pénzzé, azaz semmivé válik.

Az Antikrisztus működésének legerősebbnek látszó csoportja a Magánállamoké, melyek egyre több nép és állam fölött uralkodnak, és viszonzásképpen semmilyen közösségi terhet nem viselnek.

A mostani világháborúban – a hidegháborút is számítva ez a IV. – nem országok küzdenek egymással, hanem Magánhatalmak állnak szemben nemzetállamokkal, de inkább az emberiséggel, sőt a Földdel.

A Magánállamok rejtőzködő családi monarchiák. A Föld közismerten leggazdagabb családjainak különös ismertetőjegye, hogy tagjaik sosem szerepelnek a Forbes magazin milliárdosai között. Ők rendelkeznek a világ javainak zömével, elsősorban a pénzzel, a találmányokkal, a csúcstechnikai iparágakkal, a tudatformáló, helyesebben tudatformátlanító szétszóróiparral, mely a szór/akoztatóipar fedőnevet viseli. Betekintésük van a politikai államok terveibe, hiszen azok demokratikusan, azaz nyilvánosan kell, hogy működjenek, miközben ők titkosan. Ha nekik más elképzeléseik vannak az adott ország sorsáról, ha nem tetszik nekik a viselkedése, vagy egyáltalán, éppen erőt kell mutatniok, nehogy az emberek elbízzák magukat, akkor hipp-hopp, intézkednek az IMF-en, a hitelminősítőkön, és más mélyen demokratikus szerveiken keresztül. Ez történt Magyarországgal is. Javítani merészeltük a honi tájékoztatást, az oktatást, adóztatni merészeltük az Antikrisztus szentélyét, a Bankot, csökkenteni próbáltuk az államadósságunkat, vagyis lazítani próbáltuk nyakunkon az iga szorítását, mire leminősítették az országot és a forintot: tartozásunk rögtön több lett, mint volt. A törlesztési szándék szökési kísérletnek minősül.

Az elmúlt másfél évben – akárcsak 1956-ban – rámutattunk a korideológiák: kommunizmus, liberalizmus fű alatti ocsmány érdekszövetségére. Ennek látványos példája a náciszocihollyreál névvel illethető művészkedés teljes ízlés-azonossága, vagy mai magyar „fogda-koalíció”: a közvagyon és a közerkölcs eltüntetői együtt tüntetnek a „demokráciáért” azaz a Mammon érdekeiért. Ők a Magánállamok 5. hadoszlopa, melynek hazai erejére jellemző, hogy ’90 óta háromszor is kormányra tudott jutni. Másutt, pl. az USA-ban vagy Nagy-Britanniában a magánhatalom és a helyi kormányzat erősen összefonódott. Jellemző, hogy az amerikai kormányzat ugyanolyan erővel dogozott az MDF-KDNP-Kisgazda szövetség 94-es vereségéért, mint most a Fidesz-KDNP megbuktatásáért. Pedig mecsoda különbség van a két nemzeti pártszövetség tettei között! Mégis ütik, mint a róka a nyuszit sapkában vagy sapka nélkül.

Számon kérik az Orbán-kormányon pl. a demokráciát. Kik és miféle demokráciát? Ki választotta a világ szórakoztató – szétszóró! – giccsiparát, mellyel az emberiséget hülyítik? Az emberiség mikor szavazta meg, hogy a „szabad világpiacon” az áruk közül egyetlen egy, a pénz, a kamatos kamat jóvoltából fölmentést kapjon az enyészet általános törvénye alól, s ezáltal tulajdonosai isteni kiváltságokat élvezzenek? Mikor választottuk a világ uraivá ezeket a tulajdonosokat? Mikor szavaztuk meg, hogy pénzzé, azaz semmivé kell tenni bolygónk életfönntartó képességét?

Így vívják ma a Negyedik Világháborút. Persze nem csak ellenünk: Görögország lelőve, Líbia nátóilag is, mert vissza merte kérni amerikai bankjától az eltőzsdézett olaj-aranyát… Portugália és Spanyolország sebesült Olaszországgal együtt. Erről beszédesen vallott Anglia, amikor kivonult az euró védelmezői közül. A tűzvonalból visszasuttyant régi klubjába, az USA mellé, nehogy véletlenül eltalálják, mert célkeresztbe került az EU összes nemzetállama.

Ne legyünk olyan nagyra a hazánk ellen indított kíméletlen támadások miatt. A II. Világháború is kisebb erőpróbákkal kezdődött: a Rajna-vidék majd Albánia megszállása, az Anschluss, német-szovjet érdekszférák kialakítása Finnországtól Lengyelországon át Besszarábiáig, stb. A nagyok harca csak ezután kezdődött.

Ha minálunk szerbeket, románokat, szlovákokat vert volna anyanyelvük használata miatt a csőcselék, az Európai Unió nyilván hallgatott volna, mint a szomszédok demokratikus magyarverései idején, vagy amikor Pozsony nyíltan sértegeti saját alkotmányát… A mi bűnünk az Alkotmány, a sajtótörvény, a magánpénztárak fölszámolása és hasonlók közös vonása: az ember a pénz ellenében. Ezzel lavinát indítottunk el. Éppen akkor, amikor Európa szellemi értelemben szinte az Antikrisztus markába került, hisz majdhogynem légüres térré vált, értékmentessé, eszmétlenné – magyarul finom és szerves az átmenet – eszméletlenné, ahol Gazságot elkövetni szabad, de jót tenni bűn.

Szinte és majdhogynem! Európa még él, csak tetszhalott. Magához térhet – megteremtőjéhez, Krisztushoz – és csatlakozhat a fölébredtekhez.

Csapataink harcban állnak…