A Könyvhét utolsó napjának egyik viharszünetében iszonyatos zenebona tört be a Vörösmarty térre a József nádor tér felől. Irgalmatlan, mert emberek csinálták, mégpedig szándékosan. Ilyent a természet nem tud: sem a rémülettől visongó-röfögő konda, sem az égzengés. Ezeknek a legdúltabb állapotán is átsejlik valami összhangzás. Egyedül az ember ismeri a harmóniát, ezért képes szembefordulni vele.

Átmentem a másik térre megnézni ki dúl itt? Jókarban lévő férfisereg keringett a magyarbaráttá lett néhai Habsburg főherceg szobra körül, különféle zászlókkal – még Árpád-sávos is akadt köztük – és zajongott síppal, dobbal, nádi hegedűvel, miközben kormány-gyalázó táblákat mutogatott. A menet talán híveket gyűjtendő kerülte meg a teret, majd elvonult a Nádor utca felé.

A legjellemzőbb táblán a „Van-e köztetek 10 becsületes ember?” kérdés vala olvasható egy parlamenti jelenetet ábrázoló kép alatt. A kérdés talán utalás az Ábrahám és az Úr közti alkudozásra – Ter 18,20-33 – melynek az lett a vége, hogy az Úr megígérte: megkegyelmez Szodomának és Gomorrának, ha tíz igaz embert talált köztük. Mint tudjuk, nem talált: különféle gazságaik mellett a két város fiai – mai szóval – mind melegek voltak, mégpedig a legerőszakosabb fajtából.

Nos, a tábla szerkesztője talán csak ködösen emlékezett a Bibliára, vagy sehogy, véletlenül jutott eszébe a 10-es szám? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy az igazság szavunk gyöke az ig, melyből a jó meg a jog is származott. Tehát az igaz ezeknek a fogalmaknak mintegy kölcsönös áthatása, összlete.

Jogos ezt a kérdést föltenni minden kormánnyal, politikai erővel, párttal, csoporttal szemben. Hanem e jogot a kérdező igaz volta alapozza meg. A bagoly ugyanis nem mondhatja a verébnek, hogy nagyfejű.

A Transparency International (TI) világ-fölmérése szerint  2000-ben az egészségügyi dolgozókat a közlekedési rendőrök követik a korrupciós sorrendben (39 százalék), majd a pénzügyőrök (28 százalék). A minisztériumi tisztviselők, a piacfelügyelők és a rendőrtisztek minden ötödik ember szerint megvesztegethetők. A bíróságokat, az önkormányzatok műszaki osztályait, az adóhivatalt, a közjegyzőket a megkérdezettek 13 százaléka tartja korruptnak. Azóta változott a helyzet:  TI adatai szerint a rendőröknek fizetett kenőpénzek összege világszerte csaknem megkétszereződött 2006 és 2010 között.

Tavaly elég sok magyar rendőr került dutyiba. Sátoraljaújhelyen például 14 korrupcióval vádolt rendőrt tartóztattak le. Ennyi rendőr együttműködése már bűnszövetkezet létezésére utal. Még inkább a 2006 őszén történtek, amikor egyenruhás pribékek ütötték-verték a fővárosi utcákon tartózkodókat. Nyilvánosan, hogy a tévénézők meg az ablakokból bámészkodók is rettegjenek. Különösen kegyetlenül vadásztak a nemzeti színeket viselőkre, elhurcolták, s válogatott kínzásokkal gyötörték őket. Hamis vádjaik nyomán szinte vérbírósági ítéletek születtek. A tetteseket, fölbujtókat, parancsnokokat a mai napig nem ismerjük. Amíg ez így lesz, addig a budapesti rendőrség aligha tekinthető jónak, jogszerűnek, igaznak. Bármennyire keserves, ki kell mondani, hogy a budapesti rendőr mint bűnözők és bűnpártolók bűnszövetségének tagja mutatkozik a lakosság előtt, még ha erősen reméljük is, hogy nem mindenki az. Ám amíg teljes e bűnszövetség egysége, addig világos: jelenleg egy igaz ember sincs a testületben. Nincs senki, aki meg merné törni az omertát, a „rendvédelmi” maffia hallgatás-parancsát. És ez bizony ismét az előbbieket erősíti, mert az jelenti, hogy a szervezeten belül a bűn erősebb az igazságnál és a jognál, a rendtelenség a rend szereteténél.

Sokan latolgatták már, hogy az ország anyagi helyzete nem engedi meg a fegyveresek idő előtti nyugdíjazását, s az is köztudott, hogy a lakosság közel két harmada elutasítja ennek a helyzetnek a fönntartását. Itt csupán azt az ősrégi jogelvet kell fölemlíteni, ami szerint aki nyilvánvalóan kilép az igazság köréből, az jogait elveszti. Az érintettek vonulgathatnak, rémricsajjal hirdethetik benső rend-nélküliségüket, egy bizonyos: egyelőre csak a töredelmes vallomáshoz van joguk.