Czakó Gábor - Újság

A humánok kifosztásáról

A szocializmusban elvárták, hogy az ember, különösen az író, azt gondolja, amit a Központ, és megtiltották, hogy megírja sajátjait. Rövid pórázon tartották: sok bünti, kevés kereset. Az írói honorárium Európában a legalacsonyabbak közé tartozott. Jól átgondolt szempontja a zsarnokságoknak, hogy a lehetséges ellenfelek éppen csak máról-holnapra tengődjenek, ne legyenek tartalékaik. Ezért több mint jelkép volt ötven éve a fridzsider-szocializmus vita.

Aztán történt, ami történt, s egyszercsak a réginél, sőt, a mindenkorinál súlyosabb és galádabb elnyomottságban találtuk magunkat. Az Aczél-i szocreál ISO helyett jött a kultúrharc, az új szabvány, a posztmodern ISO terrorja, s akik régebben tűrtek voltak színházban, rádióban, kultúrdiplomáciában, tévében, tiltottak lettek. Mit számít, hogy a gondolkodás tematizálását immár nem Aczél György végzi, és nem ő támogatja-tűri-tiltja a külföldi megmérettetést? A folyóiratok, kiadók és műsorsugárzók ugyan gombamód elszaporodtak, de nem a szellemi műhelyek, hanem a szemétgyárak. A szerzők többségének régen segédmunkás béreket fizettek, ma annyit sem. Legtöbbször kap a költő húsz példányt, oszt’ csá’.

Minap fölkeresett egy pályatársam özvegye egy paksamétával. Az elhunyt humánerőforrásnak – igazi neve: Gyártó és Produkció Betéti Társaság – egy műve fölhasználódna valamely állami televíziós műsorban. Kapott egy – nyilvánvalóan sorozatgyártott – füzetnyi szerződést, amelyben 25 oldalon keresztül nagyjából ez ismétlődik: „Az MTVA kizárólagosan, a jelen szerződésben meghatározott feletti ellenszolgáltatási kötelezettség, valamint tér- és időbeli korlátozás nélkül, a felhasználási jogok továbbengedélyezését harmadik személynek is lehetővé tévő módon, a szerzői jogi jogsértés miatti perindítási jogot is biztosítóan megszerzi a Produkció valamennyi ismert felhasználási módra kiterjedő, a szerzői jogi törvényben meghatározott valamennyi szerzői vagyoni jogát, (…) a bármilyen formában megvalósuló és esetleg ismételt felhasználás fejében további díjazásra sem a Gyártó, sem a Produkció, semmilyen jogcímen nem tartanak igényt.”

A hazánkban elharapózott uzsoragazdaság csapásán járó új egységes közmédia szellemét és gyakorlatát ennél pontosabban nehéz lenne kifejezni. Íme a joggal való visszaélés magasiskolája. A szörny-körmondat lényege Révai és Aczél szentté avatása: az alkotók kizsákmányolása lepipál minden eddigit. Az MTVA semmit nem fektet a mű létrehozatalába, viszont a harminc év előttinél szerényebb fizetség ellenében örökre megkaparintja a néhai író művével kapcsolatos minden elképzelhető jogot és jövedelmet. Az örökösnek, illetve az alkotóknak választási lehetőségük nincs, mivel a kereskedelmi kloakák regényt, verset, esszét nem vesznek, a Duna tv – pontosan Sára Sándor – romjaiban is kiváló szellemi műhelyét fölszámolták, csak a logó maradt belőle.

Előlegről szó sincs. Márpedig Kosztolányi Dezső hiteles szakvéleménye szerint a jó művészet föltételeinek egyik legfontosabbja az előleg. A szocialista kifosztásban a nagyobb munkák esetén – könyv, tévéjáték – a végösszeg 30 %-át előre kifizették, a kézirat elfogadásakor újra ugyanennyit, megjelenéskor a többit. 8, azaz nyolc napon belül. Az MTVA előleget nem fizet, utólagot is csak a „Produkció” elfogadása után 45, vagy ha úgy tetszik neki, kétszer 45 nap, azaz három hónap múlva. Talán, mint államilag megbízott körbetartozás-gerjesztő? Jó, ha tudja mindenki, még a kereszténydemokrata politika is, hogy ez az „égbekiáltó bűn”: „…a munkabér, amelyet a földjeiteket learató munkásoktól visszatartottatok, az égre kiált, s az aratók jajszava a Seregek Urának fülébe jut.” (Jak 5, 4; MTörv 24,14-15)

Tudjuk az értéktelenségi törvényt: bármely munkafolyamatban az érték előállítója keres a legkevesebbet. A „fejlődés” során, azaz az idő előre haladtával egyre kevesebbet. A szocialista kiadók, és a tévé-rádió az utánnyomások, ismétlések ill. a külföldi értékesítés vagy mozi forgalmazás hasznának 10 %-át fizették az alkotónak. Az MTVA egy vasat sem.

Mi sem természetesebb annál, hogy a magán sajtócégek egy része is hasonló uzsoraszerződést kényszerít a neki kiszolgáltatott alkotókra?

Csak annyi a különbség, hogy a szerződést – egyelőre – a hatalmi helyzetben lévő nem módosíthatja egyoldalúan, és nem töretheti el a művész kisujját.

Nem csak a művészét: dr. Rigó Mihály mérnök problémakatalógusa - https://www.mernokkapu.hu/hirek/101/3/Problemakatalogus szerint az alkotó munka kifosztása a műszaki életben is ugyanilyen kegyetlen.

Miniszterelnökünk meghirdette a harcot a kifosztás ellen. Hajrá! Mire fog jutni, amíg jogalkotói és alkalmazói kifosztás-pártiak?

2011-10-13 00:00:00 - Vissza