Magánnyugdíj ügyben már rég- köz és magánnyugvás volna, ha az Alkotmánybíróság nem veti vissza a Kormány T/11079. számú törvényjavaslatát a magánnyugdíjról és intézményeiről. Ennek előadója Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter vala. A javaslatot az Országgyűlés 2009. december 14-ei ülésnapján elfogadta, ám Sólyom László köztársasági elnök átküldte az alkotmánybíróságra, amely azt 2010 júniusában egy – a mostani vita, a törvény lényege? – szempontjából mellékes rendelkezés miatt elkaszálta.

A nyugdíjtörvénykezés ugyanis tizenhárom éve arról szól, hogy a magántőke miként tudná rátenni e kezét a megmaradt legnagyobb magyar közvagyonra, a nyugdíjalapra. Ezért hozták létre a Horn-kormány idején a magánnyugdíjpénztárakat, melyekbe a fiatalabb munkavállalókat a szocialista demokratikusan bekényszerítették.

E második törvény – igazán alapos és szakszerű jogi munka – volt hivatva a nagy terv megkoronázására.

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy jogi szövegekkel fárasszam – megéri, mert igen tanulságos. Már csak azért is, mert az emlékezetünk rövid: alig egy éve akarták ellopni – no, ne vágjunk a dolgok elé.

A dr. Oszkó által előterjesztett tervezet tartalmazza, hogy a mi magánynyugdíj-kezelőinkben külföldiek is részesedést szerezhetnek, föltéve, ha az EU tagállamainak polgárai, vagy bejegyzett jogi személyei. (60. §) Így például ciprusi off-shore cégek is, melyek megfelelnek e föltételeknek, mivel Ciprus EU-tag. Persze vannak illő megszorítások a meghatározó részvénycsomagok megszerezhetőségéről, de az off-shore lovagok kiválóan tudnak akadályt ugratni.

Persze, a törvény is segít nekik. Mert a 60. §-ban még csak más nyugdíjpénztárak részvényszerzéséről van szó, a 89. §-ban a tulajdonba suttyanást már az EU-köréből érkező

Kérelmező megszerezheti, ha „tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás, hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás” is.

Vagyis jöhetnek mindenféle befektetők, hogy kifektessék a nyugdíjrendszerünket, ha erre valahol pár okmányt szereznek.

Ha nincs kormányváltás, akkor mi történhetett volna ez után?

A következő, a 90. § kimondja, hogy „A magánnyugdíj-szerződési állomány egésze (…) átruházható másik magánnyugdíj-biztosítóra. Az állományátruházáshoz nem szükséges a tagok hozzájárulása.”

A magánpénztárak által kezelt nyugdíjvagyont a megfelelően kiválasztott vásárlók megkaparinthatják. Persze ismét kell némi papírmunka, engedély, miegyéb, de tetszenek érteni: a tulajdon megtakarításuk átruházásához maguknak a tulajdonosoknak, a befizetőknek semmi köze!

Ennyi.

Miután tudjuk, hogy mi történt a megfelelő papírok és engedélyek birtokában magánosított élelmiszeriparunkkal, bankrendszerünkkel, vagy a Hajdú-BÉT libatenyésztőivel, a folytatás csak a papírt és az időt rabolná.

Minden hármig számolni tudó magyar tudja, hogy ki akart itt ellopni mit. A többiek majd mennek tüntetni a maszop veres sáljait lengetve, s követelik további sanyargatásukat.

Aki akarja, tudja, hogy ki az a hoppon maradt, aki tolvajt kiált keservében.