Szili Katalin bejelentette, hogy szeptemberben lemond a házelnöki rangjáról, hogy minden erejét a baloldal újjászervezésére fordíthassa – nyilatkozta több lapnak. Különös döntés, különös összefüggésekkel. Miért kell vajon egy baloldali párt legnépszerűbb emberének távoznia a párt által betöltött legmagasabb közjogi méltóságból – éppen a baloldaliság érdekében? Vessük közbe: a miniszterelnök formailag nem az MSZP tagja. Nos, annyit tudunk az előzményekből, hogy beiktatása óta a házelnök asszony pártja valamennyi döntését némi szemrebbenésekkel ugyan, de támogatta. Az egyszerűség kedvéért: megszavazta. Azokat is, amelyek jogilag, erkölcsileg, baloldalilag, nemzetileg elfogadhatatlanok voltak Isten és ember előtt. Mit jelent ez? Először azt, hogy a szocialisták által küldött közjogi méltóság nem a közt, nem a jogot és az említett többi értéket képviseli hivatalában, hanem egyes egyedül a pártot. Lehet a maga módján még vallásos is, mint a hírek szerint a kedves Szili Katalin asszony, de csak szekularizálva. A templomban igen, de az Országgyűlésben soha. Lehet továbbá baloldali is, például munka és szegénypárti, magánbeszélgetésekben, sőt, sajtónyilatkozatokban igen, de házelnökként ismét nem. Vagyis ebben a pártban az elhazudott élet a kötelező norma. Ha e tilalmat megszegné egy házelnök, akkor a Hálózat végezne vele? Le kéne nyelnie egy mérgezett Drazsét?

Már a fogyatékosok számára is kiderült az elmúlt esztendőkben, hogy a kormányzó szocialista és liberális pártok működésében – a pillanatnyi miniszterelnökük szavával – a „nemzetközi döntéshozók” iránymutatásához igazodik. Magyarán az ő elismerésüket lesi, őket szolgálja.

A „nemzetközi döntéshozók” pedig csöppet sem baloldaliak, vagy keresztények, sőt, nem is muzulmánok, buddhisták, netán demokratikusak, esetleg humanisták. Ilyen szavakat ők legföljebb taktikailag, nyíltabban szólva az átverés kedvéért vesznek az ajkukra, mivel ők a globalizmus sárkányának, a pénznek a poroszlói. A pénz pedig maga a személytelenség: nem egyszerűen távol áll tőle minden emberi és isteni, hanem kifejezetten ellensége, hiszen fékezi az ő kényszerű, rákos gyarapodását. A pénz antikrisztusi logikája szerint nem ő van az emberért, hanem fordítva; ha bármi, vagy bárki útjában áll a haszonnak, a nyereségnek, a „gazdaság fejlődésének,” törölni kell. Ha munkás, ki kell rúgni, ha állat, fa, indián az erdőben, ki kell irtani. A civilizáltabb országok lakóit adósságba kell dönteni, földjüket, vizüket, otthonukat „a jog erejével” elvenni – a módszerek közismertek.

Ezt a helyzetet János apostol kétezer éve a saját szemével láthatta, a bölcsek a reneszánsz óta folyamatosan hirdetik. Pár évtizede már az okosabbja is tudja.

A mai, baloldalról álmodozóknak – is! – ebből az alaphelyzetből kellene kiindulniok.

Nézzük meg, hogy tart a gondolkodásban a távozó házelnök asszony.

„Mindenképpen világossá kell tennünk, hogy néhány területen, például az egészségügyben és az oktatásban, nem csak a tőkelogikát tartjuk fontosnak.” – nyilatkozta a világhálós Indexnek.

Jelentősebb lépésre volna szükség, kedves Szili Katalin! Önnek, mint templomba járó asszonynak merem ajánlani Nikodémusz történetének tanítását János evangéliumából: „ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” Ha meg tetszene próbálni, észrevenné, hogy a túloldalon nincsen baloldal. Miként már itt sincs. Centrum sincs, és jobb sincs, csak Jó. Az ország, a világ, az ember gondjai egészen más keretek között feszülnek, harcaink igazabb, komolyabb, veszélyesebb és valósabb célokért folynak.