Kezdőlap

A kíváncsi, a kíváncsiság a kíván szóból jön. Mostani nyelvészetünk ismeretlen eredetűnek tartja, mert nem talált neki sem finnugor rokont, sem szláv mostohát. A Magyar Nyelv Szótára, a Czuczor-Fogarasi (CzF.) szerint a kíván „A Tatrosi vagy Müncheni codexben keván, pl. kevánattal kevántam (desiderio desideravi). Benigna asszony imádságos könyvében, keván és kíván vegyesen fordul elé. Gyöke kiv v. kev, mely egy a ké, kéj szókkal, s rokonok hozzá a kedélyre vonatkozó, kies, kees, kedv, kegy, kecs, kell, kény, kér, kenál, kinál stb. (…) Értelme: Valamely dolgot, mint afféle kedvest, tetszőt, kellőt, kénynek kedvezőt óhajt, birni vágy.”
Aki kíváncsi nyelvünk természetére, az indulhat a mai úton, mely szavainkat magányosnak és külső forrásból eredőnek tekinti. Ezzel szemben a CzF. szavaink belső értelmét és belső összefüggéseit keresi, s ily módon talál is nyelvérzékünkkel, mely hangalaki és értelmi összefüggést is sejt a kiv-kev gyök és a fölsorolt példaszavak között.
Származéka a kíváncsiság „Tulajdonság, melynél fogva valaki sok aprólékos vágyakkal bir, különösen vágyakodás különféle újságok hallása, látása, megtudása után. Kiváncsiságból hallgatódzni, kérdezősködni.”
Miként a nyelvben rejlő kincsek fölkutatására is szétágazó utak nyílnak, melyek vagy elvezetnek csodás összefüggések palotájába, vagy elenyésznek sivatagokban, összetaposott tőzsde- és táncparketteken, ugyanígy járnak érdeklődéseink ösvényei is. A széles utakat általában ilyesféle kérdések szegélyezik: Ki ölte meg Kennedyt? Megbukik-e a kormány? Van-e élet a Szíriuszon? Igaz-e, hogy Kovács Pipi és Szabó Kakas együtt rúgja a paplant? A szemétsajtó, és az egész szemétcivilizáció ezekből él, bőven szolgál hiteles képekkel, s milliókat csigáz föl. Szakszerűen. Hanem biztos forrásból tudjuk, hogy a széles út kérdéseire adott legbiztosabb válaszok sem vezetnek sehova. Mi van, ha igen, mi van, ha nem? Semmi, a holnapi újságban ugyanezek a kérdések következnek más nevekkel-képekkel. Az előadás technikai színvonala napról-napra emelkedik, a témák színvonala ugyanekkora sebességgel süllyed. Hasonló a helyzet a hatalomtudományban és a hozzá kapcsolódó oktatásban, közéletben.
Melyik az a kérdés, amelynek válaszától egy cucc jobban eladható lesz, üzletembere többet keres, nagyobb befolyásra tesz szert, perverzebbé válik, netán megdoktorosodik, s melyik az, amitől valaki boldogabbá-bölcsebbé, esetleg jobbá, igazságosabbá tisztul?
A világ összes pénze-hatalma jelenleg az első kérdésre összpontosít. Eredményei kézzelfoghatóak: a széles út sikereitől hangos a világ: dzú, dzú, tucc, tucc! No meg bum, bum!
Követeljük, hogy adjanak több pénzt a szemlélődésre? A bölcsesség kutatására? Léleknemesítésre? Isten őrizz! A pénz nem segítője, hanem akadálya az igazi kérdések megfogalmazásának és a megfelelő válaszok megtalálásnak. Ezek közös vonása, hogy nem külsők, hanem bensők. Lelkünkben, lényünknek a mulandóságon túli tartományában fogalmazódnak meg, s ott is termik világosságukat, mely az igazi, s egyetlen emberhez méltó kívánást, az üdvöt ragyogja be.

(2012)