Kezdőlap

1. Európa gyorsan szellemtelenedik. Ha tovább újpogánykodunk, elsodor minket is az iszlám roham, és megölnek bennünket. Ennél nagyobb baj, hogy elkárhozunk. Ezért az Egyháznak újra a társadalom lelki és szellemi központjává kell válnia. Intézményesen, és sugárzóan, Nem Rómában, hanem a mi utcánkban. Ennek alapja a cipészek, festők, rendőrök, orvosok szellemi emberré nevelése. Különösen a papoké…
2. A magyar valamelyest még keresztény, de szelleme hanyatlik. Némelyik papunk is marxistaként igyekszik megteremteni a hitélet „anyagi alapját”. Holott Teréz Anya, vagy éppen Böjte Csaba példája is tanítja, hogy a vidám, szolgáló szeretet a bőség forrása: a Gondviselés gondoskodik gondjainkról. (Mt 6, 25-34)
3. Korunk égető kérdése: képesek vagyunk-e magunkba fogadni és életünk zsinórmértékévé tenni Krisztust? El tudjuk-e hárítani a sajtóból meg a közvéleményből áradó, és az ördögnek nyalizó liberális, genderista és mindenféle egyéb-ista okoskodásokat? Egyszerűen azért, mert nem Igazak, nem Szépek, nem Jók, nem Szeretetből fakadók.

Sőt! Végig merjük-e gondolni, hogy aljasok, képmutatók, ördögtől valók? Számolunk-e a világban ólálkodóval, aki minduntalan fölbukkan ott, ahol sikervágyat szimatol, irigységet, önzést, szőrszálhasogató ostobaságot?

4. Szent István gyermekeiként nyíltan kell beszélnünk a kárhozat veszélyéről, mert az újpogányság és a magánkereszténység Isten és ember elleni vétek! Hitünk minősége nyilvános: ha akarjuk, ha nem, valamennyi eszménk, cselekedetünk és mulasztásunk fennen hirdeti. Ha tagadni próbálnánk, a bőrünkből kéne kibújnunk!
5. Olvassuk a Szentírást minden nap, hogy áldott legyen az a nap is. Mégpedig úgy olvassuk, hogy önmagunkra vonatkoztatjuk, mintha Megváltónk éppen személy szerint hozzám szólna.

Vajon a szűk kaput szoktam-e választani, vagy a tágasat, ami, haha, nem is a pusztulásba vitt tegnap, hanem előléptetéshez! És miért ne adjak a fiamnak hal helyett kígyót, hisz mi lenne velem és a családdal, ha minden megfogant gyerekem világra jönne? Rámenne ingem- gatyám – érdekes a Bibliában nincs benne ez a kifejezés…

6. Uram, Uram! Mennyi jót tettem! Támogatom az egyházat, az árvaházat, a kárpátaljai templomjavítást. K.-ék az én kedvemért kezdtek misére járni, Z. Szerenellát miattam keresztelték meg! Igenis jó vagyok, és büszke vagyok, mert van mire!
7. Ó, de hiányzik életemből az őszinte zokogás, hogy hallhatnám a kettős kérdést: „miért sírsz? Kit keresel?”

 Pillanatról pillanatra megújuló gyöngeségünk ne csüggesszen: szentek seregében élünk!

                                                                                                               (2015)