Kezdőlap

„Nagyon nagy adósságom, amit minél hamarabb szeretnék is pótolni, hogy Czakó Gáborról írjak egy könyvet. Régi barátom, rendkívül nagyra becsülöm, sok helyen írtam, beszéltem is már róla, de már akkora életműve van, hogy az megérdemel egy külön kötetet.”

- Szörényi László a fenti szavakkal ajánlotta önt ebbe a sorozatba. Valóban rendkívül széles a művei repertoárja. Ha valaki csak most kezdene el ismerkedni munkásságával, melyik írását ajánlaná és miért pont azt?

- Minden írásomat szeretem, akárcsak a gyermekeimet, mert életem különböző titkaira választ adtak, nehéz helyzetekben segítettek, továbblépni hívtak. Természetesen akadnak köztük zsengék, kiforratlanok, akár a gyermekeim között, de attól még szerethetem valamennyit.

- A neves irodalomtörténész a humorát is méltatta. Miért tartja fontosnak, hogy humort csempésszen a szövegeibe?

- Egyáltalán nem csempészem őket, teremnek. A humor természetes, többek közt a humor különböztet meg bennünket az állatoktól. Még soha nem találkoztam tigrissel vagy csigával, aminek humora lett volna. A humornak persze számos fajtája létezik, ez kitűnik a különböző népek irodalmából is. Persze óriási különbségek csillognak-villognak a vidámság, a derű, a jókedv, a tréfa, vagyis a humor egyes alakzatai között.

- Keresztény hitének is jelentős szerepe van munkásságában. Ez tudatos döntés volt az ön részéről, vagy inkább egy szükségszerűség, egy belső igény?

- Tudatos belső igény. Kisfiú koromtól kezdve jártam templomba, a családunk megtartotta az ünnepeket, de tán mindennél fontosabb az imádság, ami áthatotta az életünket: édesanyámét, bátyámét, az enyémet. Édesapám elveszett a háborúban, fogságba esett a mende-monda szerint, ami fogságból szabadult katonáktól származott, akik – állítólag – találkoztak édesapámmal egyik vagy másik rabtáborban. Ilyenkor még többet imádkoztunk, többet jártunk templomba és a hírek elenyészése sem törte meg reményünket. Édesapám – 1908-ban született – hazatérését még olykor-olykor ma is remélem.

- Könyvei mellett számos irodalmi folyóiratban is publikált, színdarabok, esszék, tanulmányok kerültek ki keze közül. Melyik időszaka volt a legtermékenyebb, melyikre gondol vissza a legszívesebben és miért?

- Két folyóiratra is nagyon szívesen emlékszem: az egyik az Igen a másik a Mozgó Világ. Talán azért, mert az igazi Mozgó Világ kifejlesztésében és alakváltásában meglehetős szerepet játszottam, és sikerült a lapot a maga idejében a legolvasottabb kulturális folyóiratok közé emelni. A Mozgó Világgal ellentétben az Igen a semmiből indult, helyesebben egy lelkes fiatal csapat buzgalmából és tehetségéből, akiknek Halász Lajos barátommal ingyenes újságíró iskolát tartottunk fönn. Akiket meghívtunk a tanfolyami előadások megtartására, azok sem kértek soha egy fillért sem.