Beavatás lehetne

Kezdőlap

Bizony-bizony olykor igazságtalan vagyok veled, amikor írásaidról véleményemet kéred, ezért bocsánatot kérek.
Lelkiismeret vizsgálatom során arra jutottam, hogy igazából nem veled, hanem a műfajjal van bajom. Hajdan az Igen szerkesztőjeként sok támadást kaptam azért, mert a lap nem közölt aktuális prédikáció-szabásmintákat. Többször kérték, én mindannyiszor elhárítottam. Ösztönöm azt súgta, hogy ez árulás volna. Csalás, mintha a lusta focista helyett szolgája végezné az edzéseket, ő meg csak cicázna a győztes vasárnapi meccs után a lasztival. Józan ésszel persze nem ezt gondoltam, csak föl nem tudtam fogni, hogy minek az ilyesmi, hiszen, amikor az ember az Írást forgatja, alig talál benne olyan sort, ami ne keltene benne „számtalan, szebbnél szebb gondolatot.” Elképzelhető ennél különb szellemi öröm?

Kezdőlap

A régi emberek különös bölcsességet éreztek a számokban. Ezt a mi csodálatos nyelvünk évezredeken át meg is őrizte. Kezdhetjük szám szavunkkal: ami van, létezik, azzal számolunk, számot vetünk, arra számítunk, ami nincs, az nem számít, számfölötti, azt száműzzük – és így tovább. A végtelent, azaz a számtalant nem tartották lehetségesnek.

Kezdőlap

„Régebben az európai városokban szokás volt a vasfa. Temesváron is áll egy. Ifjúságom idején még úgy tartották, hogy mesterlegények kiinduló és visszaérkezési helye volt, egy szeget kellett verni belé.” Mondta Kányádi Sándor Illyés Gyula emlékbeszédében (2003.)

Megnéztem a Világhálót: nem találtam több említést. No, meglehet, rosszul kerestem.

Állítólag az etruszkok kalendáriumának szögei a napokat, s nyilván az ünnepeket jelezték, a mesterlegények vasfái is az időre emlékeztek: az indulásra és a visszatérésre.

Kezdőlap

Európában sosem létezett kasztrendszer a szó szellemi értelmében, de minden magasabbnak nevezett kultúrában ugyanaz munkamegosztás alakult ki az ismert évezredekben. A király uralkodott az Ég nevében, katonáival együtt védte és kormányozta a közösséget. A papság kutatta Isten szavát és az élet végső értelmét, akár a művész, aki a „szent látvány” képét írta, énekelte, táncolta, a bölcs, a tanító tovább adta az ifjúságnak.

Kezdőlap

Olvasom a hálón, hogy egy holland lelkész (?) istentagadó könyvet adott ki, melyben Jézust legendás alaknak minősíti, és azt állítja, hogy Isten nincs, tehát mindenki élvezze ki a rendelkezésére álló időt, amennyire tőle telik. Az élet ennyi. Egyik célját elérte, a könyv jó üzletnek bizonyult, dől a pénz az élvezetekre. Főnöke helyesli társa véleményét, és ő is arról handabandázik a „templomukban,” hogy nincs Isten. Miért tehetik? Ki szólhat bele? Alapítottak egy saját, külön bejáratú kereskedelmi szektát, mely az embereket felelőtlen, gátlástalanul önző életvitelre, magyarán bűnözésre bíztatja. Hogy Isten miként értékeli e „lelkészek” működését, az belátható időn belül ki fog derülni.

Kezdőlap

Létezik-e Gazdaságkorban templom? A latin ’templum’ olyan magaslati helyet jelentett eredetileg, ahonnan az augurok, a római madárjósok megfigyelték a madarak mozgását, s kiolvasták belőle az istenek üzenetét. Értelemszerűn nyugodt és csöndes volt e magaslat, hiszen a madarakat, az égi küldötteket, nem riogathatták. A templum - templom tehát szent hely, ahol ég és föld összeér, az ember lelke összekapcsolódik az istenségével.

Kezdőlap

A Nemzeti Alaptanterv elkészült, biztos jobb az eddigieknél, mert valószínűleg sok hibát javítottak a hozzáértők.

Szakmámnál, a „magyar nyelv és irodalomnál” maradva, jó jelnek látom, hogy a javasolt szerzőkön kívül fontos művek is szerepelnek a tananyagban. A fontos művek egy-egy kor lenyomatai, összefoglalják az akkor küzdő eszméket, és az irodalom láttató erejével közel is hozzák a tanulókhoz. Ilyen eszme volt a múlt században a máig élő kommunizmus, fasizmus és liberalizmus, meg hozzájuk képest az a hagyományos világszemlélet, melyet a kereszténység testesít meg legpontosabban, és amely magában foglalja az emberiség mindenkori hagyományát, vagyis azt az értékrendet, amely megtartó tudásként lepárlódott százezer évek tapasztalatából, újabb nemzedékek tudásvágyából. Természetesen megtermékenyítette a népművészetet is. Az irodalom, a szépirodalom azért is viseli ezt a nevet, mert szépen szól az igazságról, jóságról, szeretetről, barátságról – azokról az értékekről, melyek bennünket emberré tettek valaha. Sőt meg is tartanak emberségünkben.

Kezdőlap

A mái világkísérlet nyula az egyén, akinek hazája a tévéje, kedélyét kémiailag igazgatja. Ha szüksége támad valamire, akkor azt a bankkártyájáról levillantott jellel magához rendeli a szupermarkecből. Kispárnát, robotgépet, nőt.

„Önök elferdítik a valóságot, mert az igazság az, hogy a társadalom legkisebb
alapegysége, az autonóm, szuverén, felelős egyén. – Írja egy kedves levelezőnk. – Ha úgy lenne, ahogy ön mondja, akkor erkölcsileg és jogilag a családi kollektívákat lehetne felelősségre vonni. Ekkor igaz lenne az állítás, miszerint "a társadalom legkisebb alapegysége a család."

Kezdőlap

Szabad-e levegőt venni? 36 Celsius fokosnak lenni? Ha kérdik, megmondani, hogy magyar vagyok. Izgalommentesen, se félve, se támadva, mintha az mondanám: májas hurka.

Szabad-e emlékjelet állítani a nemzeti hagyomány egyik legfontosabb állatának, a sasmadárnak, ami fölhozta az alvilágból mondahősünket, Fehérlófiát, ami, vagy inkább, aki Emese ősanyánk álmában Turul néven ősapánk volt, vagy – ismét ami – keringett a sík mezőn legeltető őseink fölött ebédre való rágcsálókat keresve. A magyar pásztor figyelte útját, mert ott, ahol pocok van, ott magvas füveket nevel a táj, oda érdemes hajtani a nyájat.

Kezdőlap

732-ben, a poitiers-i csatában, Martell Károly legyőzte és kiszorította a mórokat, vagyis az arab, berber, fekete-afrikai katonákból álló iszlám hadat a későbbi Franciaország területéről, de most fordult a kocka: a „mórok” beáramlása a francia gyarmatbirodalom összeomlása óta folyamatos. Ugyanez figyelhető meg Olaszországtól Németországon át Angliáig egész Nyugat-Európában. Kisebb mértékben nálunk is, de hozzánk és Kelet-Európába leginkább mélyszegénységből menekülő afgánok és pakisztániaiak jönnek. Ők meg, ha tehetik, tovább mennek gazdagabb országokba. A heves népmozgalom egyik hajtóereje a szegénység, a szivattyúja a Nyugat gazdagsága, valamint az üressége. A Nyugat kiürülése.

Kezdőlap

Nyár van, viharok, sokfelé ítéletidő, szélvész és árvíz. Hánykódik a Föld: túl nehéz már neki a gazdaságkori civilizáció, ami leginkább csak fosztogatni tudja javait. Aki teheti, nyaralni húzódik valami biztonságos és békés helyre, de létezik-e ilyen? Még az iskola, vagy a norvég üdülősziget sem paradicsom, sőt a mozi sem, ahol – elvileg – csak a filmekben lőnek, bár azokban szakadatlan a mészárlás – nyilvánvalóan oktató-nevelő célzattal, máskülönben miért gyilkolásznának? Csoda-e, hogy immár tüzelnek ott élőben is: a minap Amerikában ölt és sebesített meg közel száz embert egy ifjú pszichiáter-jelölt egy filmbemutatón. Állítólag jó tanuló. Erről meggyőződhettünk: kihallgatásán igen meggyőzően alakította a hatóságok etetésére kidolgozott elmeroggyant-szerepet. Különös, nehezen megszokható, noha roppant gyakori lét-lyukadás szenvedője ő: az emberi valóságból egyszer csak átpottyant a Betmen-féle szörny-mese filmek világába. Ún. tanult ember létére egy idő múlva képtelen volt megkülönböztetni az életet a nyilvánvalóan kitalálttól, a semmitől. A szépet a förtelmestől, a jót a gonosztól. Megpróbált azonosulni a sátáni film fő-rémével.

Kezdőlap

Orrszarvú-bőre böhöm táblákban hullik róla, s mind nyilvánvalóbb lesz az évszázadok óta folyó Nagy Átalakítás lényege: Zeusz hajdani szerelmének lényébe Macbeth boszorkányai költöznek. Általuk maga Macbethné, Lady Macbeth, minden gazság szépséges kiagyalója, aki számára minden erény értéktelen, s minden bűn erény.

Európa zászlaján mintha még a Szűzanya csillagkoszorúja forogna az ég határtalan Mária-kékjében. Tehát egyelőre még nem a helyébe tervezett vonalkód szivárványsora hirdeti – mi tagadás, őszintén – az új idők, új értékeit, a konzumidiotizmust, a vadságot és a gendert.

Kezdőlap

Hajdan létezett egy hit- és erkölcstan nevű tantárgy, mivel a régi ember az erkölcsöt csak a hitén, gyakorlatiasabban: a vallásán keresztül tudta elképzelni. A régi emberen talán a mindenkori embert is érthetjük, mert vallástalan ember, sőt hitetlen ember az újkorig nem létezett. Olyannyira nem, hogy a régészek az emberszerű emlősök hagyta maradványok közül azt a leletet sorolják az emberiek közé, amelyik mellett kultusznyomokat találnak.

Kezdőlap

Amikor 1964-ben diákcsere keretében Franciaországban jártam, mélyen megdöbbentem azon, hogy a francia egyetemisták mennyire tátották a szájukat: nicsak, hajszálra olyanok vagyunk, mint ők! Semmi ferde szem, pampula száj, majomfarok és hasonlók. Még jobban csodálkoztak azon, hogy közülünk némelyek jobban ismerték az ő történelmüket, kultúrájukat náluk, míg ők a miénkről harangozni sem hallottak. Ezért a sajátjukban sem voltak jártasak. A mi ifjú értelmiségünk csak ötven év múlva jutott el ide.

Kezdőlap

Valamikor régen, saját használatra kitaláltam az „úti rózsafüzért”, ami egy tizedből áll, mivel általában ennyi idő alatt érek a buszmegállóig. Másik vonása, hogy a benne lévő titok mindig valami evangéliumi esemény: „aki Pétertől csak a szeretetét kérte”, vagy: „aki ellenállt a sátán kísértéseinek”, vagy: „aki önmagát adta nekünk eledelül”. Ha ismerőseink közül valaki kórházba kerül: „aki a betegeket meggyógyította”. A titkot tehát mindig az adott élethelyzethez, eseményekhez választom, továbbá kellő szünetet tartok a kimondása után, hogy elmélkedhessem róla: úgy, mintha magam is ott lennék, s magam is megkísértetnék, magam is ujjonganék Virágvasárnap az Ő kíséretében, a csacsija nyomában ugrándozva, és így tovább.