Újság

 

Gyakorta megtalálnak szittya felebarátaim, akik antikrisztusi korunk hű lenyomatai. A minap ezt írta az egyik: „Az evangéliumokba be nem került un. apokríf evangéliumok egyike sem tartalmaz ószövetségi idézeteket. Az egyik szerző megjegyezte, hogy ezért kerültek elvetésre vagy a tüzre. Mellesleg még az apokrif evangéliumok tisztán sugallják, hogy Jézus nem volt zsidó. Megnyugtatok mindenkit, hogy az Újszövetségben hamis képet adnak Jézusról és ennek a hamis képnek legnagyobb propagandistája a Római Katolikus Egyház a többi keresztény egyházak sunyi hallgatása mellett. A Sátán fészket rakott a Vatikán fellegvárában.” Az írás- és fogalmazási hibáktól tessék eltekinteni, továbbá az apokrif evangéliumok félre-ismeretétől, sőt az Egyház gyűlöletétől is, hiszen a tudatlanság és a gyűlölet ikervonás.

Csak egy állításra összpontosítsunk: Jézus nem volt zsidó. Ha így volna, szeretnék a szittyák teljes szívükből, lelkükből, elméjükből? Fenéket.

Mégis, játszunk el a gondolattal: az ezer kortárs görög, perzsa, egyiptomi stb. „mester” között föllép egy Jézus nevű is a kétezer év előtti Izraelben. Lehet akár párthus herceg is, mellékes, az a lényeg, hogy nem izraelita. Szegődött volna a nyomába tizenkét zsidó tanítvány? Hívták volna a házukba farizeusok? Vajon mit szóltak volna a korabeli írástudók és főpapok ahhoz, hogy szombaton kalászt tép és gyógyít? Hogy nem tartja be az ő tisztasági szokásaikat, hogy bűnöket bocsát meg? Vittek volna hozzá parázna asszonyt, hogy ítéljen fölötte a mózesi törvény szerint? Beengedték volna tanítani a zsinagógákba, főképp a Templomba? Törődött volna a Főtanács azzal, hogy miről mit gondol, és kinek tartja magát?

Megfeszítették – vagy kiröhögték volna?

- czakó -