Rémmesék

A szépmúltú és még szebb reményű társaság Ödön színésznél ebédelt. Természetesen halat, mármint halászlét, mert a házigazda tolnai ember volt, tehát a dunántúli és kalocsai Sárköz metszéspontjában született, ahol az ország legpompásabb halai és legízesebb, tökéletesen oldódó pirospaprikái szoktak forró hangulatú összejöveteleket tartani a bográcsban.
Szőlősgazda a rizlingjével sürgölődött, Nagy Feri pedig az újmódi sirázával. Ödön úr a szakács jogán is, meg kötelességtudóan is mesélt.
A régi Nemzetiben, a vasárnap délelőtti matinén sűrűn játszottuk a Bánk bánt, Sinkovitssal a címszerepben, Ronyecz-czel Gertrudis szerepében. Mindketten erős másnappal és aznappal küszködve próbálták letudni az előadást, de sajnos a végén, hogy-hogy nem, a királyné leszúrása sehogy sem sikeredett. A takarásban jelenetét várta az igen szűkszavú, közismert III. ker. TTVE drukker, valamint nagy totó játékos karakterszínész: Gelley Kornél. A kollégai küszködés láttán halkan odasúgta a mellette álló, szintén aggódó ügyelőnek: Magyarország-Meránia:1:1 - X.   "