Kezdőlap

Az ember és a halál
A Bölcsesség könyvének első versében olvassuk: „Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek
a föld fölött!” Tudjuk, hogy szüntelenül ítélkezünk, ellentétben az oroszlánnal, vagy a
cinegével, „akik” nem ítélik halálra, s nem hóhérként „ölik meg” a cseresznyébe lyukat fúró
hernyót vagy a hajnali álmukat megzavaró gazellát. Az állatvilág ragadozói nem „ölnek,”
hanem „esznek.” Táplálkoznak. Azzal a lénnyel, amelyik nekik rendeltetett: fűvel, fával,
másik állattal. Mi is ”élünk velük.” Minddel.
Nekünk, embereknek van egy további föladatunk is: „Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és
keressétek szívetek egyszerűségében.” Nem csupán úti és életviteli eligazítást kaptunk
teendőinkről, hanem föladatot és iránymutatást is, hogy hol keressük Őt. (B. 1.2) „Mert azok,
akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja
magát.” (B. 1.3)
„De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az
eszteleneket. Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan
testben, amely a bűnnek szolgál.” Ugyanis a „A fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól,
távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
„Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert
Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja szavait. Mert az Úr lelke betölti a
földkerekséget, tud minden szóról.” (B. 1.15-1.18) ,
Kulcsmondat Isten folyamatos, megszakítatlan jelenlévőségéről! Nem körüljár, nem nyomoz,
hanem jelen van mindenütt – hézagmentesen és állandóan. „Ezért nem marad rejtekben senki
sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.” Isten lelkének
létmódja ez a folyamatos mindenütt jelenlét. Ennél fogva mindent lát, hall, érez, miként azt
Ádám és Éva bűnbeesésekor is érzékeltük.
B. 1.9 „Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy
gonoszságai elvegyék büntetésüket, hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb
zúgolódás moraja sem marad titokban.” B. 1.11-12
Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos
beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, elpusztítja a lelket. Igen, a hazugság
kiöli az emberből a lelket. Nem a sátán a tettes, hanem maga a hazuggá lett ember.
B. 1.12 Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat
kezetek tetteivel! B. 1.13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők
pusztulásában – B. 1.14, - hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, mert a világ
teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az
alvilág uralkodik. B. 1.15. Mert az igazságosság halhatatlan. B. 1.16. Az istentelenek azonban
kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a
barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
B.2., 2.1.
Csalfa észjárásuk miatt mondogatják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs
orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. B. 2.2 Hiszen
véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban
csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. B. 2.3 Ha
elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.”
A kesergésre egyetlen válasz a Megváltás.