Beavatás lehetne

Kezdőlap

A friss májusi cseresznyék pirosa, sötét bíbora fölülmúlhatatlan szépségű – mélázott Szépasszony társasága a diófa alatt. A még telőfélben lévő lombok közt be- bepajkoskodó napsugarak szórakoztak a kacér cseresznyékkel, melyek egy Jókai-korabeli füles ólomkristály tálkában heverésztek szemérmetlenül: anyaszült meztelen.

Kezdőlap

Legutóbbi vérmérgezésem következtében az égtájak összekeveredtek bennem. Odalett a hajdani biztos tér-tudásom. Annakelőtte idegen helyen, álmomból riasztva is tudtam, hogy merre van az ajtó, a főtér, észak, dél meg a többi. Most nem tudom. Négy hónapja jöttem haza a kórházból, de a tájékozódásom még mindig nem a régi. Otthon sem, ahol Évámmal élünk, ahol gyermekeinket fölneveltük, ahol kemény munkával, ezernyi ötlettel járultunk hozzá a kétszáz esztendős ház rendbehozatalához, belvilágának kialakításához, a szobák elrendezéséhez.

Kezdőlap

Az ember és a halál
A Bölcsesség könyvének első versében olvassuk: „Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek
a föld fölött!” Tudjuk, hogy szüntelenül ítélkezünk, ellentétben az oroszlánnal, vagy a
cinegével, „akik” nem ítélik halálra, s nem hóhérként „ölik meg” a cseresznyébe lyukat fúró
hernyót vagy a hajnali álmukat megzavaró gazellát. Az állatvilág ragadozói nem „ölnek,”
hanem „esznek.” Táplálkoznak. Azzal a lénnyel, amelyik nekik rendeltetett: fűvel, fával,
másik állattal. Mi is ”élünk velük.” Minddel.

Kezdőlap

Bugri puliságát az ebsoviniszták már kölyökkorában kétségbe vonták. Tudálékos orrukkal ennyi per annyi snaucert szimatoltak benne, amannyi farkast, s ki tudja mit még nem, mert azt hiszik, hogy a puliság kívül van, ezért puszta látszat, vagy mélyebb szóval: üres forma, mint a levedlett tücsökpáncél, vagy a szöveg az ipari regényben. De hát azért ebsoviniszta az ebsoviniszta, pontosabban attól, hogy nem lát tovább az orránál, mondhatjuk, hogy ott hordja az eszét is, meg a szívét is. Honnan is láthatna a puliság mélységeibe? Az orrnak nincs szeme! Az orrésznek és orrszívnek sincs.