Közismert Heller Ágnes kirohanása az EU 2011. márc. 1.-i vitanapján. „Senkit sem lőttek meg  („Noone was shot” angol jelentése kettős: „Senkit sem lőttek meg”, vagy „Senkit sem lőttek le.”) Mutass egy tényt. Senkit sem kínoztak. Nem akarok 2006-ról beszélni, mert ez messze vinne bennünket.” A filopszeudológiától a filozófiához? H. Á. szerint Orbán Viktor jobboldali forradalmat hirdetett meg. Ő ugyan nem szereti a címkézést, „de minden bizonnyal jobboldali forradalomról van szó, amely által a hagyomány, húsz év magyar demokráciájának a hagyományát kriminalizálják.” (A következőkben Kaslik Péter fordítását követjük.) H. Á. kétszeresen címkéz, a jobboldalival és a kriminalizálással. A filozófus = bölcsességkedvelő így csúszik át filopszeudész-be, hazugságkedvelőbe?
”A kormány olyan úton indul el, amelyen az előző kormányok határozatai bűncselekménynek minősülnek, és ha azok nem büntethetőek a törvény alapján, majd találnak törvényeket, hogy azok büntethetőek legyenek.” (…) A nyugdíjalapra visszamenőleg százalékos adót vetettek ki. Az alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek minősítette. Ezután az alkotmánybíróság hatalmát és illetékességét korlátozták.” Nem a nyugdíjalapra, hanem az orcátlan végkielégítésekre vetett ki az új kormányzat 98%-os adót…
”A következő fokozat a (…) kormány államosította a magánnyugdíjalapot, azon az alapon, hogy (…) az emberek, akik az állami nyugdíjpénztárakat választották, azt szabadon választották.”A filopszeudészokon kívül mindenki tudja, hogy szoclib kormány demokratikusan kötelezővé tette a magánpénztár „választást”! „Én megmondom önöknek: a magyarok mindig mindent szabadon választanak. Még a termelőszövetkezetekbe is szabad elhatározás alapján léptek be ötvenhat után.” Alig várták, hogy elveszítsék a forradalomban visszaszerzett szabadságukat és javaikat! „Ismernetek kell a magyar beállítottságot (Hungarian attitude) Ezt (…) az első háború óta alakították ki, és gyakorolják (…) a szolgalelkű magatartást (policy of servility).” Miként az egész világ tudja, 56-ban szolgalelkű forradalmat vívtunk Moszkva ellen. „A magyarok megtanulták a szolgalelkűséget. Tudták, hogy nem szabad mozdulniuk, tudják, hogy ne mondjanak nemet, tudják, hogy engedelmeskedniük kell, különben borzalmas következmények lesznek.” (…) H. Á. a fajizálás hevében nem tért ki a „borzalmas következményekre” mestere Lukács György által személyesen is gyakorolt terrorra, Szálasiéra, Rákosiéra, Kádáréra.
”A Médiatörvény Magyarországon teljesen felületes („superficial” A „felesleges” angolul „superfluous” a helyes kifejezés: „redundant”) mert Magyarországon az emberek mindenképpen engedelmeskednek a kormánynak. (…) De ez nem volt elegendő a kormány számára. A Kádár korszakban (…) nem volt szükség semmilyen cenzúrára.” A szerkesztő kötelessége volt a cenzúra. Engem rúgtak ki az „56-ban, amikor az a fóradalom vót” kifejezés átengedése miatt. „Az öncenzúra jól működött Magyarországon. (…) A médiatörvény (…) hatalmi cenzúrát jelent. (…) Van egyetlen egy hatalmi szerv, (…) amelyet egyetlen egy személy irányít. Ugyanannak a hatalmi szervnek (…) az uralmon lévő pártnak a tagjai. (…) Azt hiszem, hogy a törvény teljes egészében rossz, mert a kormány nem ellenőrizheti a sajtót, a sajtónak kell ellenőriznie a kormányt” (…) És a tőke? Mint tulajdonos, nagyhirdető, ellenőrizheti a sajtót, az pedig őt nem?
Heller Ágnes ebben az ügyben vajon milyen oldalon áll?
”Az előző (…) kormányban volt egy liberális párt. Emiatt, akik liberálisoknak minősülnek, azokat kriminalizálni kell, hogy rajtuk keresztül elérjék a Szabad Demokrata Párt bizonyos tagjait. (…). Egyszerűen kirúgják őket állásaikból, egyiket a másik után, az opera igazgatóját, a balett igazgatóját, a meteorológiai intézet igazgatója, színházi rendezők, az akadémiai intézet igazgatója, és így tovább” (…) Nem ez történt a szoclibek minden hatalomra kerülése után? Sőt, a „többieket” ’90 után teljesen kirekesztették a közmédiumokból, és minden eszközzel akadályozták nemzetközi szereplésüket. „Ugyanazok a személyek, akik Kádár Jánost szolgálták, ugyanazok készítik elő az ügyeket a liberálisok ellen. (…) ténylegesen ugyanazok a személyek. Az úgynevezett munkásőrök, azok, akik az önkéntesekként szolgáltak a kommunista pártban ötvenhat után. Rendőri besúgók.” Nem H. Á. és a baloldali-liberális elit jött onnan?
Makkay János (Árpád fejedelem sírjának keresgélése-kutatása, Bp. 2010. 85. old.) írja: „Sztálint imádni lehetett, szidni-bírálni Hellerék nem engedték. 1953. március 9-én, Sztálin temetésének napján Heller Ágnes ott zokogott keservesen a Trefort utcai egyetemi előadóteremben, és görcsösen rángatódzva kiáltozott: Meghalt Ő!" Nem idéztem volna e szemtanú-vallomást, ha Heller nem fakad így ki a vita első órájának végén: „Különösen nem szeretem Magyarországon a hosszú emlékezetet. Azt gondolom, kérem, legyen rövid emlékezeted”. Egy ember, vagy nép leigázása akkor sikeres, ha mankurt lesz, ha emlékezetét elveszti. Ha elveszik tőle. Ha hazudnak neki és róla minden órában, a Föld minden pontján.