Hosszas előkészítés után a Ház elé került az alkotmánytervezet viszonylag laza szövege. Azért eme összetett jelző, mert a kormány országos levélszavazást szervezett azzal a céllal, hogy a közvélemény akaratát figyelembe vehesse a jogalkotó. A közel egy millió válasz részleges földolgozottságú adatai alapján máris kivették a javaslatok közül a családosokat illető esetleges további szavazatra vonatkozó elképzelést.

Sajátos álláspontot foglaltak el az ellenzéki pártok. A Jobbik csatázni fog a patkóban, s lesz, ami lesz, nemmel fog szavazni. Nyilván kisebbségbe kerül, de ezzel olyan jogi helyzetet teremt, amely – reményei szerint – erkölcsi tőkével látja el olyan időkre, amikor maga is alkotmányozó tényező lehet, s a most készülő alaptörvényt el kívánja vetni.

A keserves szocialista párt és az SZDSZ örökébe lépett LMP, népszerűen szólva a Lemp, egymásra talált. Olyannyira, hogy „teljes nézetazonosságban egybeforrtak.”

Mi volna e nézetazonosság? Az, hogy nem vesznek részt az alkotmányozásnak még a vitájában sem, következésképp a végszavazásról is kivonulnak. Tehát egy olyan alkotmányozás kezdődik, amelynek hatálya alól e két párt eleve kivonja magát. Ezzel kinyilvánítja, hogy nem ismeri el a mostani alkotmányt, a rá épülő törvényeket, a 2010-es választás eredményét – mindazt, ami megteremtette az 1989-ben átírt ideiglenes alkotmány helyett egy végleges megalkotásának jogi föltételeit. Lényegében hadat üzentek. Kimondatlan, de döntésükből egyértelmű álláspontjuk szerint az ország két harmados többsége által választott kormányzó csoportosulás nem legitim. Ennélfogva az általa tervezett alkotmány számukra – a páratlanul széleskörű társadalmi vitával együtt – eleve elfogadhatatlan. Ámde nem az alaptörvény tartalmát, ilyen-olyan elveit és rendelkezéseit vitatják, mint jogállamban szokás, hanem a magyar országgyűlés nélkülük kialakult többségének törvényességét vonják kétségbe. Kivonulásuk azt jelzi, hogy döntésüket nem a parlamentekben szokásos jogi érvek, hanem a politikai gyűlölet vezérli. Ha a FIDESZ-KDNP éppenséggel az ő szívük szerinti törvényt fogadná el, azt is elvetnék. Ez persze nem derülhet ki, mert nem tesznek javaslatot.

Összefoglalva: e két párt kilépett a jogállamiság köréből. Ez nem új, mert az MSZP elvtársai 1918-19-ig visszamenően így kormányoztak, s amennyire rajtuk múlt, élesztgették e sajátos hagyományukat az elmúlt nyolc esztendőben is. Eredményeikről a büntetőbíróságok fognak szakvéleményt adni.

Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy a 2006-os őszödi beszéd és az őszi tüntetések véres leverése nyilvánvalóan törvénytelen volt, ám az akkori ellenzék – a mostani két kormánypárt – a közvélemény nyomásának ellenállva megmaradt az alkotmányosság keretei között…

Ebben a folyamatban napnál világosabb, hogy a Lehet Más a Politika hajszálra ugyanazt a méregkeverést folytatja, mint az SZDSZ.

Mindenestre az említett két komoly párt a gyermeteg „Nem ér a nevem, káposzta a fejem!” kiáltás színvonalára helyezkedett.

Az MSZP bejelentette, hogy „rész-országgyűléseket” fog tartani. A kifejezés olyasféle képzavar, mint például a „rész-egészség.” Tudjuk, hogy ezt a pártot sosem fűtötte a magyar nyelv iránti lelkesedés. Sem. A tervezett összejöveteleken nyilván nem törvényvaslatokat vitatnak, hanem a kormány és a miniszterelnök gyalázásával és rágalmazásával foglalkoznak majd, vagyis tőlük telhetően mélyíteni igyekeznek a Lakitelki Találkozó másnapján elkezdett árokásást a nemzet lelkében: számukra megengedhetetlen, hogy az ország lakói nélkülük próbálják életüket intézni. Az MSZP és az SZDSZ utódpártja nem fogad el az országban demokratikus politikai berendezkedést. Olyant, melyben nem ők az urak