Sose hittem volna, hogy megérek még egy forradalmat. Mégpedig igazit. Nem olyant, mint a Nagy Francia volt, vagy ama dicstelenül kimúlt Dicsőséges Nagy Októberi, melyet novemberben tartottak, hanem olyan, mint a mi kis októberink, 1956. október 23-tól. Ez ugyanis nem a Rend, a normalitás, az alapvető értékek szétzúzásáról szólt, hanem éppenséggel a helyreállításáról. Valódi szabadságról, igazságról, természetességről, a rabló állami és magántulajdon megfékezéséről, önrendelkezésről – a munkahelyeken is.

56-ban ezek az értékek mintegy véletlenül jöttek össze a különféle tizenvalahány pontok kivonataként.

A 2008-ban kirobbant válság világszerte nyilvánvalóvá tette Gazdaságkor antikrisztusi természetét: a globalizmus személytelen, szemtelen és felelőtlen világuralmát, a bálványimádást, a jó üldözését: keresztényeket, a férfit és a nőt, a családokat, a rémségek és a mocsok dicséretét, a gonosz, a Semmi, a pénz jutalmazását, a kizsákmányolást.

Minden bizonnyal rengeteg ember érezte világszerte, hogy nem lehet, hogy a világgazdaság minden rezdülése milliókat és újabb milliókat fosszon meg munkájától, összekuporgatott javaitól, otthonától, a Semmi, a Pénz, a bankvilág urai pedig mind gazdagodjanak. A „régi nyugati demokráciák” lakói is lázonganak elnyomatásuk, kizsigerelésük miatt, de oly régóta élnek szekularizált – magyarul Istentől elválasztott!!! – világban, hogy csak az őket sújtó igazságtalanságot érzik a gyomrukban, ezért tüntetnek, rombolnak, bunyóznak a hatóságokkal, ám az Igazságot egyelőre valahogy nem találják a lelkükben, így az Utat sem lelik, ami az Életbe vihetné őket.

Mi, magyarok, szegénységünkben, politikai szétdaraboltságunkban, lelki megosztottságunkban is jobb helyzetben vagyunk lévén hazánk Mária országa, hitünk még föl-föllobban, szentjeink szerege bizonnyal közbenjár értünk. És ne feledjük Szent Mihályt, a szeretet és a szolgálat győzhetetlen fegyvereit viselőt! Erdély és tömérdek településünk védszentjét. Ó, bár indulna már közös lelki hadjáratuk!

56-ban a nép csinálta a forradalmat. 2006-ban megpróbálta – a kísérlet haloványnak bizonyult. Kellett még négy szűk, s egyre szűkebb esztendő, hogy legalább a fülkékben bátorságra kapjanak a félénkek, s kellett egy vezető, aki hittel állt a nép élére.

Orbán Viktor forradalmi elvei és alapértékei egyszerűek: munka, otthon, család, egészség, rend. Ha belegondolunk, mind az Írásban gyökerezik. Ha nem gondolkodunk, hanem belenézünk az antikrisztusi sajtószabadság egyik csúcstermékébe, a Való világba, akkor látjuk is, hogy minek az ellenkezőjéről van szó.

A miniszterelnök mindig igyekszik a lehető legtapintatosabban fogalmazni, s a legbarátságosabban viselkedni honi és nemzetközi ügyeinkben, ám a Gonosz tudja, hogy neki befellegzett, ha az emberek rendben, családban, testi-lelki egészségben élnek, „művelik és őrzik” otthonukat.

2010-es forradalmunk nem használ katonai eszközöket, propagandát sem, mégis, puszta léte elegendő volt, hogy az Antikrisztus jelét viselők világháborút indítsanak ellenünk. E percben a „sajtószabadság” védelmének ürügyén tüzelnek ránk, s harcolnak az emberiség ellen a Való világ értékrendjének mértékké, majd kötelezővé tételéért, az irdatlanul gazdagok adómentességéért és további vagyonosodásáért, a szegények kegyetlenebb nyomorgatásáért. Ezért fasisztáznak, diktatúráznak – hadd ne ismételjem őket.

Az ürügyek és csataterek megszámolása nyilvánvalóvá teszi, hogy összehangolt támadásról van szó: folyamatosan mocskolják, rágalmazzák Orbánékat és a hazát, a forradalom eszméit kül- és belföldön, sajtóban, piacon, kocsmában, úton útfélen.

"Brüsszelt nem fogják tudni legyőzni" - bizakodott Kovács László volt külügyminiszter.

De, Kovács elvtárs. Nem tudják, hanem tudjuk. Nem csak Brüsszelt fogjuk legyőzni, de az Antikrisztust és világelfogyasztó rendszerét is. Önnel, vagy ön nélkül. Hitünkkel összefogásunkkal, Királynőnkkel, Szent Mihállyal és a Mi Urunk Jézus Krisztussal, a Báránnyal.