A manipulációt manapság egyetemeken tanítják, és marketingnek nevezik. Lényegében hazugságtant, szélhámosság-teóriát, átveréstudmányt jelent. Bepalizda. Szivatáselméletnek, átejtősdinek, hírkópéságnak is mondhatjuk magyarul. Lássunk egy keserű tanpéldát.

2010. április 20-án fölrobbant a British Petroleum (BP) Deepwater Horizon nevű mélytengeri olajkútjára épített kitermelő-állomás. Két napig lángolt, majd elsüllyedt. Tizenegy munkás meghalt. A kút pedig tovább működött a másfél kilométeres mélységben.

Mit csinált a BP és mit az olaj?

Miután Gazdaságkor egyik alaptörvénye a valóság leváltása, megkezdődött a nagy tájékoztatási hadművelet. Az első jelentések arról szóltak, hogy „szivárog az olaj” a mélyből, aztán jöttek a küzdelem részletei: „nem sikerült aktiválni a zárószelepet”, majd a különféle kitörésgátlók fölszerelésének kísérletei. Ezenközben becslések jelentek meg arról, hogy napi ennyi meg annyi. A mennyit egyrészt a becslés alsó határánál, másrészt hordóban és gallonban – 1 hordó kb. 110-l64, 1 gallon kb. 2,8-4,5 liter – adták meg, harmadrészt olajszivárgásnak – „oil leak” – nevezték. A szivárgás ugyanis a lehető legenyhébb folyadékáramlás megnevezése. A szivárgó hordó vagy bankszámla baját eleinte szinte észre sem lehet venni.

A szót magát a BP hírkópéi találták ki, s alkalmazták az esetre, sőt azt is, hogy „A Google az olajszivárgás szóra több ezer találatot kínál fel, az első link azonban a mexikói-öbölbeli tragédiáért felelős brit olajvállalathoz vezet. Tudjon meg többet arról, hogyan segít a BP." A cég ugyanis nem bízta a dolgot a véletlenre: számos kifejezést egyszerűen megvásárolt tekintélye és részvényeinek árfolyama védelmében. Neves hírkópék dicsérőleg írják, hogy a „BP naponta legalább 10 ezer dollárt fizet azért, hogy a katasztrófával kapcsolatos találatok élén a cég pozitív üzenete szerepeljen.”
Ez nagyjából sikerült is. Az újságíróknak véletlenül sem jutott eszébe ez a pár mondat János Jelenéseiből: „A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.” (Jel 8,10-11) Hogy miért nem? Tudjuk. Inkább a szivárgást szajkózták, még akkor is, amikor kiderült, hogy a legszerényebb becslés szerint is napi 800 ezer (!) liter olaj ömlik, zuhog, özönlik, dől, szakad, patakzik, árad, hömpölyög, buzog, zúdul a tengerbe, s fenyegeti – egyelőre – az USA déli partjait, öli a tengeri állatok és vízimadarak milliárdjait a kemény védekezés ellenére. A több tízezer négyzetkilométeres olajfolttal – sajnos – az is megeshet, hogy egy részét a Golf-áramlat Európába is elsodorja.

Egy június 6-i hírben a BP vezérigazgatója elégedetten nyilatkozta, hogy „mintegy napi tízezer hordó (1,58 millió liter) nyersolajat hoznak már fel a mélytengeri kútra helyezett olajfogó segítségével. (…) Ezáltal a kiömlő nyersolaj több mint felét sikerül összegyűjteni.” Felét? Eszerint eddig az eredetileg körözött szerény becslésnek a négyszerese (!) tehát naponta három milliónál több liter kőolaj zubogott a tengerbe? A bő másfél millió pedig ezután is mérgezi a világot?

A tömérdek hazugsággal együtt annál is több?

*

A cikk nyomdása adásakor jött a hír: a Vörös tengerben is „szivárog” egy olajkút…